Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: A telek szigorúsága a kunszentmártoni rév számadásai alapján (1779–1806)
napja a nyáj behajtása mellett az őszi vetések ideje is, s a jeles napot megelőző és azt követő két hetet tartották legalkalmasabbnak erre.29 Ez a rugalmasság az időjárástól függött, amely más gazdasági események jeles napjainál is ugyanígy megfigyelhető, ahogy a gazdasági tevékenység hagyományokhoz való kapcsolása is sokhelyütt jellemző volt.30 Mint a kunszentmártoni réven való szarvasmarha és sertésúsztatásokból kitűnik, a Szent György és Szent Mihály naphoz kötődő ki- és behajtások támpontként szolgáltak, de a pásztorok az időjáráshoz, illetve a gazdasági érdekhez igazodtak. 29 Ortutay 1981, 668. 30 Példaként említhető, hogy a szüretet az Alföldön és Eger környékén Szent Mihály napjához, illetve Szent Lőrinc napjához kötötték. De a szüretek kapcsán Buda esetében, ahogyan a Jászságban is, a szőlő érése volt meghatározó. Jászkisér esetében a szüretidőpont 1823 és 1860 között 39 napos kilengést mutatott. Vincze 2020, 95. és 100. 31 HU-MNL-JNSZML-IV.l.b. (1805. Fasc. 2. Nr. 774.) 32 Réthly 2009, 261. 33 Uo. 277-279. Az úsztatást akadályozó téli időjárás gazdasági kockázatát illusztrálja, hogy 1805-ben a kunszentmártoniak ezzel is próbálják alátámasztani a felépítendő híd fontosságát. „[... ] Mesterszállási, és Csorbái pusztái túl a' vízen vágynak, az hova éjjel, nappal gyalog, Kotsin, üressen, teher el kelletvén járni, marháit hajhászni, [...] Sött Télen az hirtelen által fagy ás végett, mind marháiban, mind juhaiban egyszer s mászszor és gyakorta el-felejthet etlen károkat vall, [.. J"31 1779/80-1788/89 A rendelkezésre álló adatok alapján az első teljes terjedelmében vizsgálható téli időszak az 1779/1780-as évé volt. 1779 decembere enyhének mutatkozott. Az utolsó marhaúsztatás ideje december 4-én volt, az első szünet a rév működésében pedig december 25-én. 1780 januárja némileg másképpen alakult. A hónap során a rév 7 napot volt kénytelen szünetelni. Január utolsó napjaitól egészen február közepéig a működés fennállt, február 13-án megtörtént az év első úsztatása is, azonban 16-17-én a rév ismét szünetelt. Az úsztatásnak újból semmi nyoma, a következőre március 10-ig, majd március 30-ig kellett várni. Március 26-a pedig ismét bevétel nélküli nap volt a révész számára. Kecskeméten az 1779/80-as tél kapcsán feljegyezték, hogy „olyan tartós tél, hogy még március végén se láttatott csira [...]"32 A kunszentmártoni rév számadása a kecskeméti feljegyzéssel összhangot mutat, hiszen az újra-újra visszatérő lehűlés mind a rév működését, mind pedig az úsztatások folytonosságát akadályozta. 1780 novemberében az úsztatás még javában folyt. A hónap első felében majdnem minden napra jutott belőle. A hónap közepétől hirtelen leállt, végül az év utolsó úsztatása november 30-án zajlott. A rév működése csak karácsony első napján szünetelt, ami betudható az ünneptörés tilalmának. A november-december országszerte esősnek bizonyult, mígnem januárban erősödött meg igazán a tél. Január közepére Budánál már nehéz szekerek is áthaladhattak a Duna jegén.33 Jóval nagyobb szigorúságot mutatott a január Kunszentmártonnál is, ahol 11 napon át akasztotta meg az átkelést a tél. Ebből 10 alkalommal január 10. és 23. között. Hasonlóképp nézett ki a február is, 7 szünnapból 5 a hónap első hetére 43
