Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: A telek szigorúsága a kunszentmártoni rév számadásai alapján (1779–1806)
földrajzi képe - lényegében egy ezredéven át - alig változott."21 Amint az 1. ábra is mutatja, a Körös kis esésű alsó szakasza kanyarokkal tűzdelt, mely a gyors és korai jégképződést segítette elő. 21 Frisnyák 1999, 55. 22 Bagi 2007, 72-73. 23 Szikszai - Molnár 2019, 232. 24 Uo. 232-233. 25 HU-MNL-JNSZML-IV. l.b. (1782. D Capsa XV. Fase. 14. No. 16.) 26 Szikszai - Molnár 2019, 232. 27 Bagi 2007, 72. 28 Szikszai - Molnár 2019, 236. Révjövedelem nélküli napok és az úsztatások Bagi Gábor a cibakházi tiszai rév 1788-89-es számadásának elemzése során arra jutott, hogy a téli hónapokban a folyó beálltával a kompok nem jártak. A következő tél során a cibakházi tiszai rév nagyobb forgalmat bonyolított le, amelyet Bagi a jobb időjárásnak, a kedvezőbb termésnek és a török háborúk lezárásának tud be.22 Szabó László a Tiszán történő téli átkelés fortélyairól írt gondolatait -, miszerint erősebb fagy esetén a jeget a révészek hizlalni kezdték, vízzel locsolták és szalmával szórták a vastagodás végett, s így a legalább 70 cm-esre hizlalt jégen akár még szekereket is átvihettek, - Szikszai és Molnár úgy összegezték, hogy „valószínűleg ezt az átkelési módot alkalmazták több helyen is."23 Azonban idézik azt a jegyzőkönyvet is, amely egy oláh fuvaros 1782. február 27-én történt balesetéről szól. Eszerint a fuvaros elég vastagnak találta a Körös jegét és lovas szekerével megindult rajta. A révész át akarta vinni komppal, de a fuvaros ezt nem vette igénybe, s végül a jég beszakadt alatta.24 A szóban forgó baleset kapcsán a forrás más adalékkal is szolgál. Aznap reggel egy másik szekér sikerrel kelt át a folyón, a révész tiltakozása ellenére.25 Azonban megnézve a szóban forgó napot a rév számadáskönyvében (4. táblázat), látható, hogy nem történt bevétel. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bevétel növelése érdekében a révészek, mint arról korábban szó volt, az ünneptöréstől nem ódzkodtak ugyan, de a személy- és vagyonbiztonságot kockáztató különféle praktikáktól már tartózkodtak. Illegális átkelésre tehát az év bármely napján nyílhatott lehetőség, de ez esetben a kunszentmártoni legális révátkelőnél a révész mérlegelte az átkelés lehetőségét. S mivel a révészek érdekeltek voltak a bevétel növelésében, a révjövedelem nélküli napok annál inkább a tél keménységét és a folyó állapotát tükrözik. Az úsztatások száma a téli időszakban visszaesett, megszűnt. Szikszai Mihály és Molnár Vilmos szerint ennek az oka, hogy a Körös vize nagyon befagyott, így azon már lábasjószágot nem hajtottak át.26 Bagi az 1788-89-es számadást vizsgálva így írt az úsztatásokról: „Az úsztatásnál furcsa, hogy szeptember—október hónapban aránylag magas bevétel volt."27 Ez azonban nem olyan furcsa, ha figyelembe vesszük, hogy a késő őszi úsztatások a jószágok ki- és behajtásának Szent György és Szent Mihály napi szokásához kapcsolódnak, ahogy arra Szikszai Mihály és Molnár Vilmos is utaltak vonatkozó írásaikban.28 Szent Mihály 42
