Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
ADATTÁR - BOJTOS GÁBOR – CSÖNGE ATTILA – MÁKOS JUDIT – MUCSI LÁSZLÓ – SZABÓNÉ MASLOWSKI MADLEN – SZIKSZAI MIHÁLY – VINCZE JÁNOS FARKAS: A történelem kereke fordult egyet – Településfejlesztés és átalakuló életmód a 20. század második felében
A nem messze fekvő Törökszentmiklóson két jelentősebb ipari létesítményt is említhetünk. A törökszentmiklósi malomból jött létre a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi- és Malomipari Vállalat központja. Ebben az is szerepet játszott, hogy Törökszentmiklóst az 1950-es években „tartalék megyeközpontnak" jelölték ki egy esetleges ellenséges támadásra készülve. Itt volt a termékeiről országosan ismert Baromfifeldolgozó Vállalat is. A Szolnoktól délre fekvő Martfűn három fontosabb ipari üzem működött. Az egykori cseh Bata cég által alapított cipőgyár az államosítást követően Martfűi Tisza Cipőgyárként élt tovább.25 Az 1980-as években további két jelentős üzem létesült: a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat Martfűi Gyáregysége, valamint az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár. 25 Hegedűs 1974 26 Pál 1980 27 Pártélet, 1977/12.10. 28 Laky - Neumann 1990. Jászberényben a hűtőszekrényeiről és szódásszifónjairól közismert Lehel Hűtőgépgyár, illetve az Aprítógépgyár üzemelt.26 A rendszerváltozás idején a legjelentősebb 18 vállalat tulajdonosi szerkezete átalakult, ezt követően sajnos néhányat felszámoltak közülük. „Nyolc óra (?) munka": 1956 és 1974 között folyamatosan nőtt az iparban-építőiparban (elsősorban a vegyiparban, a gépiparban és a könnyűiparban) foglalkoztatottak száma, ezt követően azonban már a szolgáltató szektor fejlődött a legdinamikusabban. A '70-es évektől folyamatosan bővültek a legális (pl. háztáji, másodállás: „fő a mellékes") és az illegális (fusizás, valutázás, feketekereskedelem) kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségek. Ez elsősorban a gazdaság romló teljesítményének, a csökkenő életszínvonalnak, illetve az ebből adódó politikai felismerésnek köszönhető. Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén megállapította, hogy a „gazdasági növekedés pótlólagos munkaerőforrásai kimerültek", továbbá a „rendelkezésre álló munkaerő hatékony felhasználását olyan strukturális feszültségek is gátolják, amelyek céltudatos intézkedésekkel is csak fokozatosan és hosszabb távon oldhatók fel, igy a munkaerő képzettsége és szakmai összetétele több területen nincs összhangban a termelési szerkezetfejlesztéséből adódó megnövekedett követelményekkel." Azt is felismerték, hogy „fokozódó munkaerő-ellátási gondokkal kell számolni azokban a szakmákban és munkakörökben, amelyekben a munkakörülmények, a munkaidő-beosztás, a társadalmi megítélés az átlagosnál kedvezőtlenebb".27 A nyolcvanas évek elején a pártvezetés tehát a magánszektor liberalizálása mellett döntött. Az állami kisvállalatok és kisszövetkezetek mellett több, jogi személyiséggel nem rendelkező társasági formát is engedélyeztek (pl. gazdasági munkaközösségek (GMK), vállalati gazdasági munkaközösségek (VGMK), ipari, szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok).28 Az 1980-as és 1990-es népszámlálás megyei eredményein végig tekintve azt láthatjuk, hogy az aktív keresők száma már ekkor is 20 ezer fővel (elsősorban: mezőgazdaság, ipar, építőipar) csökkent. A nagyvállalatokban az eleinte ruhásszekrény méretű számítógépekkel a csúcstechnológia alkalmazása is megjelent, ugyanakkor ezen a téren komoly lemaradás mutatkozott Nyugat-Európához képest. A korszak munkahelyi miliőjében való elmélyedéshez nélkü256
