Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
ADATTÁR - BOJTOS GÁBOR – CSÖNGE ATTILA – MÁKOS JUDIT – MUCSI LÁSZLÓ – SZABÓNÉ MASLOWSKI MADLEN – SZIKSZAI MIHÁLY – VINCZE JÁNOS FARKAS: A történelem kereke fordult egyet – Településfejlesztés és átalakuló életmód a 20. század második felében
Ahol nem épült vasút, oda eljutott az autóbusz. Megyénkben az autóbusz közlekedés két központja Szolnok és Jászberény volt.20 Több átszervezés után, 1961-ben létrejött egy egységes megyei szintű közlekedési vállalat, melynek neve 1970-ben 7. sz VOLÁN Vállalatra, majd 1986-ban JÁSZKUN VOLÁN Vállalatra változott. A helyi buszközlekedésnek legfontosabb szerepe a megyeszékhelyen volt az 1980-as években, mivel a város határában lévő ipari üzemek és a lakótelepek között az autóbusz volt az egyetlen tömegközlekedési eszköz.21 20 A megyeszékhelyen több vállalkozó is próbálta a géperejű tömegközlekedést meghonosítani, több kevesebb sikerrel. Jászberényben viszont egy agilis vállalkozó, Strompf Pál nagyobb eredményeket ért el, s neki köszönhetően a tömegközlekedés ott is útjára indult. HU-MNL-JNSzML-V.l.-264/1949 21 Szikszai 2005, 54-65. 22 Az emberiség számára legfontosabb kérdés a béke. Szolnok Megyei Néplap, 1963. február 12.1. és 3. 23 Szikszai 1998, 255-261. 24 Sebők 2015, 292-298. „Trabanton szállni élvezet...": Szolnokon vezet át a Tiszán a 4. sz. elsőrendű főútvonal, melynek a „szocialista rendszer" időszakában nagy jelentősége volt, mivel a fővárost kötötte össze - Szolnok és Debrecen érintésével - Záhonnyal, a szovjet határátkelőhellyel. Talán ennek is köszönhető, hogy a világháborúban felrobbantott, majd ideiglenesen helyreállított, belvárosi Tisza híd is időt álló vasszerkezetet kapott. Ünnepélyes felavatására 1963. február 10-én került sor.22 1975-ben, a 900 éves Szolnok jubileumára, a városon átvezető főúton is több forgalmi szempontból jelentős átalakítás történt. Az útba eső épületek elbontásával kiszélesítették az utat és több ívet is eltüntettek. Mindez azonban kevésnek bizonyult, hiszen az 1980-as években - a gépjárművek szaporodásával, hétvégéken - a megyeszékhelyen Abonytól Szajolig állt a feltorlódott kocsisor. E problémát azonban csak a rendszerváltás idején oldották meg azzal, hogy kivezették a főutat a városból és építettek egy új hidat a Tiszán.23 A kezdetben státuszszimbólumnak tekintett személy gépkocsi eközben egyre több családnál vált a mindennapi élet nélkülözhetetlen részévé. A családi házak udvarán garázsok épültek, hogy megfelelő védelmet adjanak a nagy becsben tartott autóknak. A lakótelepek emeletes házai közötti parkolókban pedig egyre többször kellett kerülgetni a sok gépkocsit. Az utcákon megszokott látvánnyá váltak a Trabantok, Moszkvicsok, Skodák majd az egyre népszerűbb Ladák. Szántóföldből nagyüzem: 1950-től Szolnok megyét is az erőltetett iparosítás jellemezte, de a „szocialista tervgazdálkodás" elvárásainak megfelelően a megye ipara kis területen - Szolnok, Martfű, Törökszentmiklós és Jászberény települések környékén - koncentrálódott. Bár a megye mezőgazdasági jellege megmaradt, fokozatosan veszített a súlyából. A korabeli propaganda is előszeretettel hangoztatta, hogy Magyarország agrár-ipariból ipariagrár országgá vált. A Szolnoki Cukorgyár és a Papírgyár már a háború előtt is üzemeltek. A Tiszamenti Vegyiműveket és a Beton- és Vasbeton Ipari Művek Szolnoki gyárát 1950 után hozták létre.24 255
