Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY: Szolnoki tervek
és zsindelyt adtak fel. A célállomások között Jászberény is szerepelt, de jutott ezekből a termékekből a fővárosba is. A peremkerületek - az Újváros és a Szent János város - ugyancsak kertes házakkal épültek be. Igaz, külvárosi nyomornegyedről Szolnok esetében nem beszélhetünk, mégis a Járműjavító és a temető környékén olyan házak épültek, amelyek alig két helyiségből (egy szoba, egy konyha) álltak. A Liget utcán és környékén vasutas dolgozók lakótelepe épült ki kertvárosi elrendezéssel. A cukorgyár környékén is kisebb kolónia jött létre. Az 1880-as évektől kezdődött a külterület benépesítése. Főleg az Ugarban és Alcsi határában épültek tanyák, valamint jelentősebb lakosság jelent meg Szandán a szőlőkben. 1863-ból maradt fenn Szolnok első utcanévjegyzéke. Az 1880-as évektől egyre inkább szükségessé vált az utcahálózat egységes szabályozása. 1889-ben Derzsi József mérnök a város megbízásából két városrendezési tervet is készített. A beterjesztett vázlatokat a térkép alapszíne után vörös tervnek, a másik munkáját pedig kék tervnek nevezték. A vörös terv a belterület szabályozását tartalmazta, és csak néhány belterületi utca kiegyenesítését és a közök rendezését írta elő. A kék terv nagyobb változtatásokat irányzott elő, amelyek a város egész területére vonatkoztak. Ez utóbbi például a Molnár (Szapáry) és a Magyar utcát a Nagy kereszt (Ady Endre) utcáig meghosszabbította volna. A Fehérló (Tisza Antal) és a Nagykereszt utcát ki akarta egyenesíteni. A város ezt a tervet fogadta el, de az elképzelésekből kevés valósult meg.8 8 Az utcanévadásról Vörös István a következő anekdotát idézi: „Utcafelírást alig lehet látni városszerte egy-kettőt. De ez még csak hagyján! A lakóházak számozását a vármegye elrendelte még 1879-ben; ez meg is történt, kezdve 1-gyel, s végezve 2500 körül. Ma 3700 numerus van körülbelül. Ámde a számozott táblák egy emberöltő alatt elrozsdásodtak, bemeszelődtek úgyannyira, hogy könnyebb a telehold képén a cuppanó csókot váltó szerelmes ifjú és leány plasztikus arcát szabad szemmel kiböngészni, mint a táblákon a hajdani számjegyeket akár górcsővel felismerni. Jó 25 évvel ezelőtt már divatba jött, hogy utcánként újra kezdték a számozást, egyik oldalon a páratlan, a másikon a páros számokkal. De visszatértek a régihez nemsokára. Bizonyosan azért történt ez, mert ha minden utcában ismétlődnek a számok, sokkal nehezebb eligazodni, mint ha egy számot egy házon, illetve kapufélen lehet csak megtalálni a városban, amelyben az utcák hossza együtt kb. 20 kilométer. Minek annyi 12-es házszám, mikor egyszerűbb fejben tartani az 1673/1-et stb. Bennszülötteknek nincs szükségük számozásra — ezért nem festetik újra a pléhtáblácskát sem — ők utcafelírás, -számozás nélkül is eligazodnak. Az idetévedt idegenek pedig kérdezősködjenek, ha nem találják a keresett utcát, vagy elfelejtették pl. a 2093/d házszámot." - Vörös 2005,15. Középületek A megyeszékhelyen a középületek sorában említjük meg a termelőtevékenység folytatásának épületeit. Szolnokon az ipartelepítő tényezők - a nyersanyag, a munkaerő, a felvevőpiac - többé-kevésbé adottak voltak. Mindezekhez kapcsolódott a Tisza folyó, amely nemcsak közlekedési útvonalat jelentett, de egyes vízigényes iparágak letelepedésében is fontos szerepet játszott. A nehézipart a Járműjavító Üzem képviselte. Szolnok vasúti csomóponttá fejlesztése következtében az üzem forgalma fokozatosan növekedett. Az alapításkor az üzem gépparkját néhány kisgép képezte. A szakmunkások főleg csehek, németek voltak. 1898-ban már 14 gőzmozdonyt, 8 db szerkocsit, 92 db kocsit tudtak javítani fedett helyiségben. A dolgozók száma 466 volt. 230
