Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
Székely Ede (1900-1975)100 100 ÁBTL 2.5.6. (04207/1951.) Foglalkozása textilnagykereskedő Kilakoltatási cím VII. Damjanich u. 29. A befogadó N. Kovács Ferenc, Tiszaföldvár, Baross u. 103. 1900. január 14-én született Budapesten. Szülei: Schwarcz Mór, cipészmester és Hübsch Janka. 1940. december 14-én vette feleségül Mandel Zsuzsannát (1911-1990). Mindketten elváltként kötöttek új házasságot. Gyermeke Székely Iván. A középiskola elvégzése után különféle textiles cégeknél állt alkalmazásban kereskedelmi alkalmazottként. 1940-es házassága után apósa, Mandel Gusztáv cégénél vezetői pozícióba került. Munkaszolgálata után 1944. november 27-én Mauthausenbe deportálták. Hazatérését követően - apósa 1942-ben, anyósa, Mandel Gusztávné Weisz Hedvig 1944-ben, Auschwitzban hunyt el - a Mandel-cég vezetőjeként (divat- és kézműáruval foglakozó kis- és nagykereskedelem) folytatta tevékenységét. Székely az 1951 előtti magán- és közéleti időszakát így jellemezte: „Feleségem állandóan arra unszolt, hogy vándoroljunk ki külföldre, én azonban ez ellen a legerélyesebben tiltakoztam, mig végül feleségemtől emiatt elválni kényszerültem. Feleségem ki is vándorolt Délamerikába, minekutána én az üzletet felszámoltam és állami állásban helyezkedtem el és igyekeztem a szocialista termelő munkában kivenni a részemet. Mint könyvelő helyezkedtem el egy Építőipari Szövetkezetnél, majd végül a XIV. kér. Tanács Építőipari Vállalatának voltam a főkönyvelője és intéztem a vállalat egész pénzügyi forgalmának a lebonyolítását és állítom, hogy munkámmal a vállalatnál olyan megbecsülést szereztem, amely feltétlen igazolás arra, hogy becsületességemmel a legteljesebb mértékben a Magyar Népi Demokráciának hű dolgozójának vallhatom magamat.” Emellett 1945-től a Damjanich u. 29. sz. háznak a házmegbízottja volt, a Magyar Kommunista Párt „1945. évi őszi választási költségeihez 5000.- pengővel” járult hozzá. 1951-ben fiával, a kereskedelmi akadémiát végzett Ivánnal együtt telepítették ki Tiszaföldvárra. Bár az eredeti véghatározat szerint a Baross u. 103. alatti házban jelöltek ki nekik egy szobát, ám június 19-i kérelmükben az Arvai János u. 24-et tüntették fel a levélen. Ebben hivatkozott társbérlője, Kárpáti II. József rendőrszakaszvezető őt támogató nyilatkozatára („négy és fél éve lakom nevezettel együtt egy lakásban, akinek házasságát elősegítettem”) és a bécsi Österreichische Volksstimme nevű kommunista lapnál dolgozó unokatestvérére, Leopold Grünwaldra. Fiáról elmondja, hogy könyvelőként helyezkedett el a Hűtőgépgyár Állami Vállalatnál, részt vett a DISZ ifjúsági mozgalomban és a Szabadságharcos Szövetség vezetőségi tagja volt. Az elutasítás után számos kérvényt terjesztett elő. Mentek volna Kunmadarasra, Balassagyarmatra, Monorra, ő akár szeretetotthonba is, ám mindegyikre nemleges válasz érkezett. Tiszai öld várról való „szabadulása" után a Textilmintázó KTSZ kereskedelmi osztályát vezette két évtizeden át. 1975. május 1-jén hunyt el. 214
