Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból

A mindig vidám, pozitív életszemléletű M. Varga Gábor számára kinyílt a világ, az itt töltött idő mély nyomokat hagyott benne. Az alföldi fiúnak nagy élményt jelentett a nagyvárosi élet, a Budai-hegyek nyújtotta kirándulási lehetőségek. Kiválóan beilleszkedett a kis családba, de ahogy a leveleiben írt érdeklődések, üdvözletek bizonyítják, a távolabbi családtagokkal is jó kapcsolatot alakított ki. Az unokahúgát, a kis „Leiét" nagyon szerette. Jól kijöttek egymással, ahogy a sógorával is. Később többször emlegette a játékos birkózásokat. Esténként kártyacsatákat vívtak, általuk „pilinckának"9

nevezett társasjátékot játszottak. A későbbi leveleiben sokszor érdeklődött sógora öccse, Sanyi iránt, többször kérte a címét, hogy írhasson neki. Még a szerelem is megérinthette. Ennek az életnek vetett véget a háború. 1943 novemberében kellett bevonulnia a békéscsabai laktanyába.10

Úgy tűnik, hiába dolgozott hadiüzemmé nyilvánított gyárban, nem kapott felmentést a behívás alól úgy, mint az akkor már üzemvezető sógora.

9 Társasjáték, ismertebb elnevezése „Ki nevet a végén?", vagy „Ember ne mérgelődj!"

10 Képeslap Békéscsabáról, 1943. november 07.

M. Varga Gáborról fennmaradt fényképek (A szerző magángyűjteménye)

M. Varga Gáborról csak három fénykép maradt fenn, az emlékezet is alig őrzi alakját. Akik többet tudnának mesélni róla, már nincsenek közöttünk. Elnézegetve a fotókat, még a felületes szemlélő számára is nyomon követhető a változás. Hogyan lett a jogosítványképen látszó, nyílt tekintettel bizakodva a jövőbe néző fiatalemberből rövid idő, alig másfél év alatt megtört tekintetű, reményét vesztett, lesoványodott katona? Társaihoz hasonlóan ő is jobb sorsot érdemelt volna.

103