Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból
Ki volt a lapokat író fiatalember? M. Varga Gábor tősgyökeres mezőtúri családból származott. Édesapja M. Varga Lajos (Mezőtúr, 1894. 04. 20. - Mezőtúr, 1957.11.19.), édesanyja Darvasi Eszter (Mezőtúr, 1899. 06. 20. - Mezőtúr, 1979. 06. 20.) volt. A távolabbi felmenők mindkét ágról paraszti életmódot folytattak, az életutak áttekintése valószínűsíti, hogy valaha saját földdel, házzal nem rendelkező jobbágyok voltak, másoknál vállalt munkából tartották el magukat. Ezt támasztja alá a születéseknél és halálozásoknál szereplő házszámok változatossága. A család vagyoni felemelkedése, a saját földhöz jutás csak a századforduló táján következett be. A hagyomány szerint a dédnagyapa két fiával a Körös folyó szabályozásánál lovaskocsival földet fuvarozott a gátépítéshez. Ezen kívül kereskedésbe fogtak, vagonszám hozták a zöldséget, amit az 1913-ban megözvegyült Muzsnyai Julianna (Mezőtúr, 1864. 02. 07. - Mezőtúr, 1939. 12. 15.), M. Varga Gábor nagymamája tovább folytatott. Bátran forgatták a kubikosmunkából és a kereskedésből származó pénzt, ha szükségesnek látták, kölcsönöket vettek fel. így kerülhetett két tanya és a hozzájuk tartozó föld a Varga család birtokába.7 7 A Mezőtúri Földhivatalnál 2008-ban folytatott kutatás szerint a legutolsó vétel 1912. május 1-én történt. Az 1900-tól vezetett nyilvántartás C teherlapja tanúsítja a Földhitelintézettől, a Mezőtúri Népbank Rt-tői és a Mezőtúri Központi Takarékpénztártól 1900-tól 1911-ig rendszeresen, majd 1927-ben egy alkalommal felvett és visszafizetett jelzálogot. Ebből jutott M. Varga Gábor édesapjának, M. Varga Lajosnak a kisebbik tanya a hozzá tartozó 4,7 kh szántóval. A család a várostól távol, a majd 6 km-re fekvő, úgynevezett Vonogató-zugban élte az életét. Az épület egy szobából, konyhából és a kamrából állt. A bekerítetlen udvaron állt még egy istálló, egy disznóól, amelyhez a baromfik éjjeli menedékéül szolgáló rész is tartozott és természetesen a gémeskút. A néhány gyümölcsfát (szilva és diófára emlékeznek a későbbi leszármazottak) az épület körül sorakozó akácok egészítették ki. Az akácok nem csak árnyékot és tüzelőfát adtak, jól szolgáltak bútor- vagy éppenséggel épületfaként, oszlopként, karóként egyaránt. Virágjából pedig a kamilla mellett a legkedveltebb tea készült. M. Varga Gábor harmadik gyermekként látta meg a napvilágot 1922. november 6-án, Mezőtúron. Testvérei: Eszter (Mezőtúr, 1919. 06. 28. - Budapest, 1986. 04. 02.), Lajos (Mezőtúr, 1921. 04.17. - Mezőtúr, 1982. 05. 01.), az 1928. január 20-án szintén Mezőtúron született ikrek, Juliska (tMezőtúr, 1988. 12. 12.) és a két hónapos korában meghalt Imre (tMezőtúr, 1928. 03. 18.) valamint a legkisebb, Ilona (Mezőtúr, 1929. 03. 26. - Szolnok, 1973. 04. 26.). A kor szokásai és a körülmények miatt a gyerekeket hamar bevonták a koruknak megfelelő munkákba. Mivel kevés szántóföldjük volt, az nem biztosította a megélhetést az egyre szaporodó családnak, ezért az apának el kellett járnia napszámba. Tartottak állatokat, egy pár lovat, disznókat, egy-két tehenet a gyerekek ellátására, az ezen felül maradó tejtermékek a tojással együtt piacra kerültek. A ház körül mindig kapirgált néhány tucat baromfi, a vasárnapi húsételt többnyire belőlük főzték. A téli időszakban egy-két disznót is levágtak. A közeli Körös, illetve a kubikgödrök némi hallal, többnyire törpeharcsával is szolgáltak. Az apa nevelési elveihez tartozott, hogy a fiúknak meg kellett tanulni főzni, a 100
