Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból

Születési anyakönyvi kivonat (A szerző magángyűjteménye)

lányoknak lovat befogni. Eszter visszaemlékezése szerint neki az okozott nehézséget, hogy a ló mindig felkapta a fejét, ha rá akarta adni a hámot.

M. Varga Gábor gyerekkoráról ma már szinte semmit sem tudunk. Bizonyára a tanyasi gyerekek megszokott életét élte. Egyetlen történetet őrzött meg az emlékezet vele kapcsolatban, amely szerint egyszer egy megvadult bikaborjú rohant nekiszabadulva a tanyaudvaron fel és alá, ahol a kétéves gyerek kinn ült egy kisszéken. A borjút sehogy nem tudták befogni, ezért nagy volt az ijedelem, hogy letiporja a kicsit. Amikor azonban odaért, megtorpant előtte, és megszelídülve hagyta magát elvezetni.

A testvérek közül egy sem maradt meg szülei földjén, nem folytatta elődei életét. Ki szakmát tanult, ki férjhez ment és úgy került el a tanyáról. Eszter legidősebbként elsőnek hagyta el a szülői házat. Tizenöt évesen, iskoláit befejezve - ahogy akkoriban mondták - felkerült Pestre. Az akkor már a fővárosban élő nagybátyjáék patronálása mellett házicselédként próbált boldogulni. Még a stafírungra valót sem sikerült összegyűjtenie, olyan rövid ideig tartott a cselédkedés. A csinos, fiatal lány ugyanis nemsokára megismerkedett egy nálánál tíz évvel idősebb pesti fiúval, aki 1936. augusztus 1-én feleségül vette. Az új pár a Csengeri utcába költözött, ahol Eszternek viceházmesterként akadt némi jövedelmet és lakhatási lehetőséget is hozó elfoglaltsága. A segédházfelügyelői teendő főként a ház takarításából és a lakásajtók elé kitett szemét összegyűjtéséből állt, de ha kellett, helyettesítette a házmestert is.

101