Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: Szovjet katonai kilakoltatások Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Jászladány példáján keresztül
szoknak."109 A visszaemlékezéseket összevetve látható, hogy az idő vasfoga elmosta a kihirdetés pontos idejét, azonban közös pontként tükröződik a szemtanúk gondolataiban a karácsony és a létbizonytalanság hihetetlen kontrasztja. 109 Gál Lajosné (1932. Jászladány) interjú 2014. 08.19. Készítette Vincze János Farkas 110 Nagy Mihályné Karkus Margit (1939, Jászladány) interjú 2014. 08. 21. Készítette Vincze János Farkas 111 Tolvaj Emil (Jászladány, 1939) levele Zanáné Krizsán Évának (kelt. 2016. 04. 02.) 112 GAÁL István: Jászladány története. III. kötet. 1920-1999. Jászladány, 2000. 69. p. 113 MNL JNSzML XXV. 22. Szolnoki népbíróság iratai. Vincze Gábor pere. 130/1946. 21. sz. lap. 114 Polgár Ilona (1938, Jászladány) interjú 2015. 03. 01. Készítette Vincze János Farkas 115 Ladányi Hírek, 2015. szeptember. 10. p. 116 SZIRÁKI András: A tegnap minősége. Sziráki András szociografikus önéletrajza. Budapest, 2019.18. p. 117 TÁLAS Ernő: Énekes életem. Budapest, 2001.18. p. 118 Nagy Károly (1930, Jászladány) interjú 2015. 03. 06. Készítette Vincze János László 119 Rékási Pálné Tóth Mária (1928, Rákóczifalva) interjú 2014.10. 04. Készítette Vincze János Farkas 120 Nagy Mihályné Karkus Margit (1939, Jászladány) interjú 2014. 08. 21. Készítette Vincze János Farkas A hír terjedésére Nagy Mihályné is visszaemlékezett: „akkor vége lett ennek az őrjáratnak vagy minek nevezzem ezt, járkáltak úton-útfélen, be vótak osztva, hogy mindenki, az utcai lakók, hogy mikor őrködnek. És akkor gyött apám haza azzal, csak csomagoljatok, amit csak tudtok összecsomagolni, amit el tudunk vinni, hát mit tudtunk, se lova, se kocsija nem vót senkinek. A batyuba, ami a legszükségesebbek vótak, hogy szedjétek össze, mer' hónap menekülni kell."110 Tolvaj Emil családjához is eljutottak az információk: „[...] kopoktatott a benrendőr. Édesanyámat Teréznek hívták. Eerikém 1 nap alatt hagyjátok el a házat a házból mindent ki vihettek, amit csak tudtok, vagy röviden evakuálták a falut.”111 Gaál István szerint az elöljáróság és a polgárőrség félóra alatt az egész települést értesítette a hírről.112 Rigó Lajos polgárőr parancsnok még a parancs kiadásakor megtette a szükséges lépéseket, hogy a lakosság időben értesüljön a 24- én végrehajtandó kilakoltatásról.113 Polgár Ilona részletesen vázolta a hír érkezésének pillanatát. „Nagyon jóba voltunk hála Istennek a szomszédjainkkal. íratlan parancs, hogy a szomszéddal mindig legyél jóba, minden szomszéddal mert hamarabb éred, mint a rokonaidat. És soha nem tudja az ember, hogy mikor melyikünk szorul. [...] December 24-e amikor a szomszéd bácsi bekopogtatott az ablakon, anyukám Rozália volt, hogy Rózsika szedjen össze három napi ennivalót meg a legszükségesebbet. Nem volt az egész rokonságban sehol igavonó állat. Csak a mi két ökrünk volt."lu Szinte teljesen ugyanígy játszódott le Nyolczas Aladárnéék esetében is: „A parancsot központilag adták ki, amelyet az akkori községi elöljáróságból egész éjjel önkéntesekkel hordattak szét a lakosok számára. Emlékszem, éjnek idején arra ébredtünk, hogy valaki az ablakunkat veri. Nagyon megijedtünk, mert elképzelni sem tudtuk mi történt. A parancsot hozták, amelyben az állt, hogy másnap este 6 óráig el kell hagynunk az otthonunkat."115 A hír zűrzavart okozott,116 a lakosság kétségbeesett.117 Nagy Károly is drámaian fogalmazott az érzések kapcsán: „1944. Karácsony szenteste, emberi ésszel szinte felfoghatatlan jelentőség volt. Minden emberiség apraja nagyja magánkívül volt."113 Rékási Pálné is kétségbeeséséről adott számot: „az emberek teljesen türelmüket vesztve, kapkodva, kétségbeesve nem tudták mit kezdjenek magukkal."119 Nagy Mihályné az édesanyja reakciójáról így mesélt: „Édesanyám nagyon gyenge idegzetű vót, az úgy tudott sírni, hogy mindnyájunkat megríkatott."120 Nagy Edit így írt a kilakoltatás okozta lelki traumáról: „Ijedtek voltunk, mert anyánk csak 86
