Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: Szovjet katonai kilakoltatások Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Jászladány példáján keresztül
VINCZE JÁNOS FARKAS SZOVJET KATONAI KILAKOLTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYÉBEN JÁSZLADÁNY PÉLDÁJÁN KERESZTÜL A kilakoltatás mint katonai cselekmény Napjainkban a polgári lakosság hadsereg általi részleges vagy teljes elköltöztetésének oka lehet természeti csapás, harci esemény vagy járványügyi szempont. Ezekben a műveletekben a katonai erők felhasználják szállítóeszközeiket is.1 Ez azonban nem új keletű. A második világháború idején, Magyarországon is felvetődött annak lehetősége, hogy a települések civil lakosságát nyugatabbra menekítsék a közeledő front elől. Ezen elképzelés gyakorlati megvalósítására 1944. április 7-én létrehozták az Országos Kiürítési Kormánybiztosságot, melynek hatásköre a nyilasuralom alatt kibővült. Október 29-én az egész országot hadműveleti területté minősítették, egyúttal szabályozták a kiürítések útvonalát, célállomását, a pihenőket, a menekülők ellátását, valamint a javak elszállítását.2 A későbbiekben azonban előfordultak olyan esetek is, igaz ritkábban, amikor a helyben maradás mellett döntő lakosokat a bevonuló szovjet csapatok kényszerítették lakóhelyük elhagyására. 1 CZANK László (szerk.): Katonai alapismeretek. Budapest, 2010.186-187. p. 2 SOMLYAI Magda: Történelemformáló hétköznapok 1944 ősze - 1945 tavasza. Budapest, 1985. 25. p. 3 Uo. 80-81. p. E tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a front elvonulását követő, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei katonai kiürítéseket bemutassa, és Jászladány példáján keresztül részletesebben is jellemezze. Ezeket az eseteket célszerű következetesen kilakoltatásnak nevezni, mivel a helyi lakosság élet- és vagyonbiztonsága a Vörös Hadsereg harcoló alakulatainak már kevéssé volt fontos. A korabeli vármegye területén 4, a mai megye területére vetítve 5 kilakoltatásban érintett település volt. Bizonyos esetekben (Tiszainoka és Tiszakürt) a hadászati cél dominált és a rendkívüli helyzet rövidebb időn belül megszűnt. Más esetben (Tiszaföldvár és Tiszaörvény) a hadászati okból történt kiürítés egy elnyújtott kilakoltatássá alakult át, míg előfordult egyértelműen kilakoltatás is (Jászladány). Somlyai Magda megállapítása, hogy kilakoltatásra két okból kerülhetett sor. Egyrészt akkor, ha a tüzérségi tűz hatósugarába esett a község. Ezek főleg az álló frontvonal közelében elhelyezkedő települések voltak, mivel ha a front gyorsan haladt, ott nem volt szükség ilyen manőverre. Másrészt viszont ahol nem a fronthelyzet miatt, ott a „nyugodt csapatösszevonások és a főhadiszállás biztonságának érdekében" lehetett szükség egy-egy település elnéptelenítésére.3 Érdemes megjegyezni, hogy a frontvonal egész országrészeket ölelt fel. Ennek fényében magasabb és alacsonyabb parancsnokságok működtek egyes szakaszokon. Mellettük pedig a megszállt településeken, méretüktől függően városparancsnokságokat hoztak 75
