Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
A jobboldali eszmék európai térhódítása a Komintern VII., 1935-ben megrendezett kongresszusán is téma volt, melynek hatására a KMP is tovább finomított politikáján: immáron nem a proletárdiktatúrát, hanem a fasizmus elleni küzdelmet és az ország demokratikus átalakításának szükségességét határozta meg közvetlen célkitűzésként.64 1936-ban végül a KMP Központi Bizottsága is feloszlatta önmagát, mellyel az országosan pár száz főt számláló tagság magára utalva kellett, hogy átvészelje az elkövetkező éveket.65 64 UNGOR T. (szerk.) 1969. 57. p. 65 A KMP-től függetlenedve azonban tovább működött a Demény-féle frakció, melynek szolnoki jelenlétére eddig még nem találtunk utalást. VARGA K. 2010. 5. p. 66 FODOR János: Emlékezés a rendőrpriccsen. In: UNGOR T. (szerk.) 1969.111. p. 67 Uo. 59. p. 68 SZERÉNYI1.1977. 64. p. 69 Uo. 65. p. 70 MNL JNSzML XXXV. 64. Elhunyt, régi párttagok iratai. Polónyi Szűcs András és Lajos visszaemlékezései Az 1941-ben háborúba lépő Magyarországon azután tovább szigorodott az ismert kommunisták rendőri felügyelete, mely végeredményben az egyes települések illegális csoportjainak teljes elszigetelődéséhez vezetett: „A háború kitörésével még inkább megnehezedett a szervezőmunkánk. [...] a magunk erejére, képességeire voltunk utalva."66 Ezen időszakra is érvényes volt az a korábbi trend, hogy lényegében a szolnoki építőmunkások szakszervezetében és a megye kubikosai körében igyekeztek terjeszteni a baloldali eszméket, akár szóbeli agitációval, akár nyomtatott röplapokkal, sajtótermékekkel, de a letartóztatásoktól félve csak rendkívül szűk körben, valós társadalmi hatás esélye nélkül. 1943-ban a KMP Békepárttá alakulásáról a megye kommunistái is értesültek, tevékenységük korlátozottságában azonban ez lényegi változást nem hozott, leszámítva a korszak utolsó szolnoki sztrájkját három fatelepen: a Kereskedelmi Rt., a Tiszavidék Gőzfűrész Rt. és a Gassner Fakereskedelmi Rt. üzemegységeiben. A májusi munkabeszüntetésben érintett, s ekkor már hadiipari létesítménynek számító telepek mintegy 350 munkása fogott össze az órabérek 6 filléres csökkentése ellen indított harcban.67 A sztrájk eredményeként követeléseiket elfogadták, de a megmozdulást szervező Ragó Antalt elbocsájtották, aki ezután ideiglenesen Budapestre költözött.68 Az 1944. március 19-i német megszállás, majd a nyilas propaganda erősödése és a front közeledte, párosulva az ismert kommunisták és baloldaliak internálásával, a baloldali eszmék hirdetését immáron teljes mértékben ellehetetlenítette. 1944 őszén több rejtőzködő kommunista is mérlegelte a fegyveres ellenállás lehetőségét. Szolnokon Ragó Antal és Tóth Ferenc fegyvereket is szerzett, végül azonban utóbbi javaslatára elvetették a tervet: „Nem tudtunk megfelelő emberekből elegendő létszámú ellenálló csoportot létrehozni. Erdő sem volt, ahol fedezhettük volna magunkat. A németek meg mindenütt nagy erővel, nehéz tüzérséggel tartották a frontot... Mi a támadásunkkal nem sok kárt tudtunk volna okozni, de azok bosszúból elsöpörték volna a föld színéről a munkáslakta kerületeket."69 Ehelyett jellemzően saját életük, elvtársaik70 és sebesült szovjet katonák életének megmentésére koncentráltak. Utóbbival is jelentős kockázatot vállaltak, hiszen a front esetenkénti hullámzása következtében az ellenség segítéséért komoly retorziók is érhették volna őket.71 38
