Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY : Előtanulmány Szolnok város közlekedéstörténeti emlékeihez
ságharc idején is süppedős sár borította az utcákat, amikor Damjanich megjelent vörössapkás honvédjeivel. 1851-ben a régi Indóháztól a Tisza-hídig terjedő részt kőburkolattal látták el, ezzel a fővárosból a Tiszántúlra irányuló forgalmat folyamatossá tették. Ennek a kőútnak egy részét 1873-ban a teherpályaudvar területnövekedése miatt szedték fel. 1857-ben Szolnok elöljárósága kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, mert az új állomásépület nagyon távolra került a város lakott területétől (mely ebben az időben még csak a mai „Gólya sarokig" érhetett), ezért csak úgy lehetett volna megközelíteni, ha az akkori Vásártér és állomás közötti utat kőburkolattal látják el. A város azzal érvelt, hogy 1851-ben részt vettek az első kőút kikövezésében így már semmi pénzalapjuk sincs egy újabb kőútra. A tárgyalások hatására végül a vasúttársaság vállalta a 300 öl hosszú útszakasz kikövezését. 1875-ben a Nerfeld-háztól a Gólya kocsmáig vezető útszakaszt gránitkővel, a Gólya és az állomás közti részt pedig (ezt a vasúttársaság előzőleg kavicsburkolattal látta el) zúzottkővel látták el, jelentős állami támogatás igénybevételével. Ezért amikor 1876-ban az újonnan alakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyének Szolnokot jelölték, már lényegesen jobb közlekedési adottságokkal rendelkezett, mint a rivális Jászberény. Szolnokon az utak helyzetére Sipos Orbán alispán 1879. évi jelentése utal: „A város utcáinak egy része ki van kövezve. Kockakő burkolatú út van 1500 méter, szabálytalan kőburkolatú út 850 méter, kavicsozott kocsiút 1840, gyalogkő járda 4152 méter hosszban. Padló járda a város csaknem minden utcájában, 15200 méter hosszban."1 1 SIPOS Orbán (szerk.): Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok megye állapotáról. 1879. Szolnok, 1880. A következő útépítés már távolsági érdekeket is szolgált. A közúti Tisza-híd folytatásában található ún. „szandai gát" erősítését és szilárd burkolattal ellátását kívánták megvalósítani. 1881-ben a Közigazgatási Bizottság megbízta az Államépítészeti Hivatalt, hogy készítsen tervet a gát és a rajta áthaladó Szolnok-Debrecen út kiépítésére. Az utat a Tisza árvize minden évben folyamatosan rombolta, ami a közlekedésben fennakadásokat okozott. A munkálatokat Deutsch Zsigmond vállalkozó végezte el. A város másik, korabeli útépítése a megyeháztól a Zagyván át Besenyszög felé az ún. „Bolond Miska" kocsmáig (mai MÁV Kórház környéke) terjedő útszakasz kikövezése volt. Szolnokon a múlt században minden kiépített út bejáratánál vámbódé volt. A járműveket már messziről integető vámszedők állították le és csak a vámdíj kifizetése után engedték tovább. Vámot szedtek az utak városba vezető szakaszánál, így többek között a kórház előtt, a Kolozsvári-híd Abony felőli hídfőjénél, a mai 32. sz . úton a Rékasi-sorompónál, az Alcsi-vasúti megállónál és a Tisza-hídnáL A századforduló tájékán a legjelentősebb útépítés a II. Alföldi transzverzális út (a mai 4. sz. főút elődje) 1901-1907 közti megépítése volt. Az állami útként épült transzverzális út a megyét a Szolnok-Törökszentmiklós-Kisújszállás-Karcag vonalon érintette. Legfontosabb tiszai átkelőhelye Szolnoknál volt. Ezen az úton és Szolnok városán már egyre többször robogtak át a nagysebességű gépkocsik. A motoros járműközlekedés miatt az 1930-as években a főút Szolnokon haladó szakaszát megerősítették és szélesítést is végeztek. 1969-ben kezdődött a 4. sz. főút megyei 189
