Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY : Előtanulmány Szolnok város közlekedéstörténeti emlékeihez
szakaszának korszerűsítése. 1975-re, a város 900 éves jubileumára készült el a városon átvezető főközlekedési út teljes rekonstrukciója. Az utak igazgatását és kezelését a múlt században az 1890. évi I. törvény határozta meg, mely fenntartók szerint csoportosította az utakat.2 Az állami utakat állami, a törvényhatósági utakat törvényhatósági útalapból építették és tartották fenn. A tervezési, fenntartási tevékenységet a gyakorlatban a Szolnoki Állami Építészeti Hivatal látta el. A II. világháború után először Útfenntartó Nemzeti Vállalatokat hoztak létre, majd feladatukat a Közúti Igazgatóságok látták el. Szolnokon 1965-ben alakult meg a Szolnok megyei Közúti Igazgatóság.3 A város belső úthálózata a Szolnoki Városi Tanács kezelésébe került. 1996- ban a város 228 km hosszú belterületi útjából 173 km volt burkolt út. 2 Az úttörvény hat csoportba sorolta az utakat, úgymint: 1. állami, 2. megyei (törvényhatósági), 3. községi közlekedési (vicinális), 4. községi (közdűlő), 5. vasútállomásokhoz vezető és 6. személyek, társaságok által közforgalom céljára létesített utak. 3 SZIKSZAI Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyében. In: Zounuk 11. Szolnok, 1996. p. 181-202. p. 4 A Tiszához képest kisebb, de mégis említésre méltó vízi szállítás bonyolódott le a Hármas-Körösön is. A megyében a folyók mentén fekvő települések mindegyike rendelkezett kikötésre alkalmas partszakasszal. NAGY Illés: A Tisza-völgyi vízi szállítás múltja. In: Tiszai hajózási konferencia. Szolnok, 1996. 31-38. p. Vízi közlekedés A Tisza folyó jelentősége a vízi szállításokban már a honfoglalástól ismert. A 19-20. században a tutajok mellett főleg tűzifát, gabonát szállító dereglyék közlekedtek a folyón. A Tiszának, mint szállítási útvonalnak, a reformkorban Széchenyi is kiemelt szerepet szánt. A vízi szállításokat kívánta elősegíteni a Tisza folyó szabályozása is. A gróf a forgalmat elsősorban gőzhajón kívánta lebonyolítani, ezért - hogy demonstrálja a Tisza-völgy népének annak előnyeit -1846 nyarán végighajózott a Tiszán Szegedtől Tokajig a „Pannónia" gőzössel. Július 19-én érkeztek Szolnokra, s a város lakói ekkor találkoztak először a gőzhajóval. Ezután nem sokkal, 1846. augusztus 3-án Debrecenben meg is alakult az Első Magyar Tiszai Gőzhajózási Társaság. Ezután, igaz elég rendszertelenül, megindult a személyszállítás a Szolnok-Szeged útvonalon. A hajójáratokat a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR), majd utódja a Magyar Hajózási Rt. (MAHART) egyaránt közlekedtette egészen 1968-ig. Az első világháború után Bódi István szolnoki lakos uszályával végzett személyszállítást Szolnok-Tiszaroff között. Az 1930-as évektől a „Hortobágy" nevű gőzhajó végezte a szállítást a Szolnok-Tiszabura közti szakaszon. Ez volt az ún. „kofa-járat". 1933-ban Széchenyi első tiszai útjának 100 éves évfordulója alkalmából egy küldöttség beutazta a Tisza Tokajtól Szegedig terjedő szakaszát. A hajóúton vetődött fel a szolnoki „Tárház" és kikötő megépítésének gondolata. A létesítmény 1936-ra készült el, 1100 vagon befogadóképességgel, vasúti és közúti átrakodási lehetőséggel. A tiszai szállítás forgalma az 1933 és 1940 közötti években átlagosan évi 184 ezer tonna volt, a maximumot 1940-ben érte el 281 ezer tonna áruforgalommal. 1968 után a vízi úton szállított tömegáruk átterelődtek a vasútra és közútra. 1995-ben már csak 955 tonna volt a vízi szállítás teljesítménye.4 190
