Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből
Vagy a csodálatos, szeretőszívű Varga Gyula bácsi, aki sokszor játszott velem a góréjukban tanítóst, s mindig azt mondta: tanító néni azért késtem el, mert kotlót ültettünk. Dolgos kezét mindig megcsodáltam. Náluk hallottam először Tolsztoj nevét, sokat olvastak feleségével együtt. Fiuk egyetemi tanár lett néprajz szakon. Akkor jöttem rá, hogy az ész, az intelligencia nem iskolai végzettség függvénye. Ha módja lett volna rá, Gyula bácsi is lehetett volna bármi. Később, mikor már Debrecenben egyetemre jártam, egyszer csak egy ifjúsági intézményben megláttam, hogy Gyula bácsi ül a portásfülkében. Nem sokat gondolkodtam, úgy, mint régen bepattantam az ölébe, öleltem, csókoltam. Ő sírt, s mondta: „Kicsi Zsuzsi". Az arra menők meg módfelett csodálkoztak. Akkor derült ki, hogy Debrecenbe költöztek. Ezután rendszeresen látogattam, mindent elmeséltem, neki: Gyulukámnak, ahogy én neveztem. Kismarján ő engedte meg, hogy hajtsam a lovas szekerét, húga Ilonka néni pedig kertje fáiról mesélt nekem. Marján ültem először ökörszekéren, s láttam, hogy a gazda úgy mos lábat, hogy a lavórban a két lábfejét egymásra rakva mozgatja - összedörzsöli. Az Újlaki családban pedig volt egy tehetséges fiatalember, aki népi kollégistaként az agráron tanult Gödöllőn. Amikor hazalátogatott, Anyuval egymásba szerettek, s ő lett az én nevelőapám 10 éves koromtól. Ekkor költöztünk Hajdúböszörménybe - mert már lehetett. Dr. Újlaki Sándor, az én drága Tatuskám, s gyermekeim imádott Nagyapja. Érdekes, hogy Marján is volt pozitív cigány-élményünk. Egy bizonyos cigányasszony, Mariska néni jött Nagymamának segíteni nagymosáskor. Nagymama együtt ebédelt vele egy asztalnál, amit ő nagyon furcsáik. Miután már vissza lehetett költözni Pest közelébe, Nagymamáék Csobánkán telepedtek le, s karácsonyra Nagymama Mariskától 1 kg szárazbabot kapott. Még ma is gombóc van a torkomban, ha eszembe jut, hiszen neki sem volt semmije. A párttitkárok sem hagytak békében, de Kismarján ez is pozitív volt. A titkár felesége volt a kocsmárosnő, szép kékszemű fiacskájuk az én 8 éves kori barátom-szerelmem. A kocsmába kellett menni szódáért, s akkor a néni mindig adott nekem ajándékba csokit. Egyszóval imádtam a kismarjai parasztemberek szívjóságát, emberi tartását, gerincességét, intelligenciáját. Mikor Tatuskát Hajdúböszörménybe helyezték, szinte semmink sem volt, de boldogok voltunk itt is, bár nekem sokáig hiányzott Kismarja. De aztán jött az első igazi szerelem Szabolccsal.58 Ok a Jászságból, mi a román határszélről jöttünk, hogy itt találkozzunk, pedig egy időben Pesten egy nagy háztömb két oldalán laktunk, de ide kellett jönni, hogy találkozzunk. Hát persze, hogy nincsenek véletlenek. 58 Kultsár Szabolcs A nyarakat Csobánkán töltöttem nagy szüleimnél, ott már Nagyapám textilfestő segédmunkássá „lépett elő". Háziasszonyunk egy erdélyi asszony volt, aki megtanította nekem a Székely Himnuszt, s ősi székely népdalokat, a madarak szeretetét. Tele volt fecskefészekkel az eresze. Úgy érzem, ami bennem érték, Nagy szüleimtől, s az egyszerű falusi emberektől ragadt rám alapvetően. így lett meghatározó az a négy év, amit gyermeki boldogságban, óriási szabadságban töltöttem, s nem is fogom elfeledni, míg élek. 159
