Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)

TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből

vette. Az oroszok elvitték hadifogolynak, aztán mindenkit, aki az említett helyen lakott, kitelepítettek.

Először Esztárba érkeztünk, 6 éves voltam. Első iskolai élményem: egy ostoba tanítónő azt mondta, hogy az elsős gyermekeknek senkit sem szabad megverni, csak engem, mert én kitelepített vagyok. Azt hiszem, hogy soha le nem vetkőzött önbizalomhiányom itt kezdődött. A párttitkár két gyereke gyakorolta is rajtam a tanítónő buzdítását. De semmi sincs véletlenül. Itt szerettem meg a cigányokat. „Büntetésből" engem ültettek egy jól megtermett cigányfiú mellé, aki még mindig elsős volt, s beszélni sem tudott rendesen. O védett meg a hántásoktól a későbbiek folyamán, én meg segítettem neki a tanulásban. „Dudika kélem a ladílt" - így mondta. (Zsuzsika kérem a radírt - helyett.) Fájt a szívem, amikor átköltöztünk Kismarjára, hogy el kell hagynom cigány pártfogómat.

Kismarján Anyukám, Nagybátyám mezőgazdasági munkát végeztek, Júlia nevelgette kisfiát, és segített Nagymamának a háztartásban. Nagyapám a szomszédos Pocsajban dolgozott, mint éjjeliőr-lóápoló. Mindig mesélt nekem a különböző lovak szokásairól, s mint éjjeliőrt is ezredes úrnak szólították. Én büszke vagyok rá, mert ezt a munkát is olyan példamutatóan végezte, mintha világéletében lóápoló lett volna. Nagymamát pedig nagyságos asszonynak hívta az egész falu. Nagyon karakán asszony volt, a példaképem, senkitől sem félt soha. Például Esztárban - megtudva, hogy vernek a taknyosok - kézen fogott, másik kezében a balta, átvitt a párttitkárékhoz, s következőt mondta: „Idefigyeljen! ha még egyszer a két taknyos kölyke az unokámhoz mer nyúlni, ezzel a fejszével verem szét a fejüket a maga szeme láttára. Megértette?" Kismarján pedig nem engedett húsvéthétfőn iskolába pedig ki volt adva a tanítóknak, hogy aki hétfőn nem megy iskolába, az csak 4-es magatartást kaphat. Jól mutatott az egyébként kitűnő bizonyítványomban. Elsőáldozó is voltam, pedig Nagymama nem is Újlaki Zsuzsanna Kismarján 1951-ben

volt különösen vallásos.

Egyébként Júlia kisfiával együtt - öt évvel fiatalabb nálam Öcsike57

- imádtuk a falusi embereket, ők is minket. Egy 1848 előtti vályogházban laktunk, de miénk volt az egész falu!

57 ifj. Harmos Géza

Farkas Sanyi egy 40 év körüli agglegény megtanított kártyázni, s velem is mindig játszott, mielőtt Nagyapámmal igazán kártyázni kezdtek. „Zsírt bele!" - mindig ezt mondta.

158