Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A főispáni széktől a belügyi államtitkárságig. Politikusportré: dr. Bobory György élete

sőt nagybátyja, Graefl Jenő elnöklete alatt ülésező Hevesvármegyei Gazdasági Egyesület ülésen azt is felvetette, hogy mielőbb szükség lenne a mezőgazdaság ipari támogatására, így például szövőgyár, kendergyár és konzervgyár létrehozására. A vállalkozások bein­dítását angol tőke bevonásával képzelte el. 1923-ban alakult meg a Vitézek Mezőgazdasági Szövetkezete, melynek alapító tagja volt. 1925-ben személyesen jelent meg a gyöngyösi háziipari kiállításon, ezzel is támogatva a kisipar fejlődését. Neve gyakran bukkant fel jótékony sági rendezvényeken, úgy is, mint fővédnök, úgy is, mint adományozó. Támogatta a Ludovikásoknak alapítandó Vándordíj létrehozását, 1924-ben pedig kezdeményezője a cipőakció elindításának. Idejének nagy része protokolláris feladatok ellátásával telt: 1923-ban jelen volt a mező­­tárkányi Hősök szobrának leleplezésén, a Katolikus Kör műsoros estjén, Eger háziezred­ének zászlószentelésén és a dr. Lipcsey Péter kormányfőtanácsosi kinevezésének tiszteletére adott banketten a Korona Szállóban.43 Közben éberen őrködött a vármegye rendjén. így például 1923-ban arra figyelmeztetett, hogy a szociális mozgalmak csendben folytatódnak, mivel a vidéki uradalmakban kevés a szociális érzék, így a feszültség nem enyhül. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy 1923-ban a vámőrség létszámhiánya miatt egész nyájakat haj­tottak át a cseh határon, mivel a Trianoni békediktátum korlátozta az őrök számát. Bobory a határmentén szigorúbb ellenőrzést sürgetett. Elismertségét a vármegyében mi sem jelle­mezte jobban, mint 1924-ben a megyei napilapban írtak: „ Bobory György a konszolidálódás erélyes előremozdítója volt töretlen keresztény nemzeti gondolkodásával."44 43 Korona Szálló: ma Hotel Park. 44 Egri Népújság, 1924. szeptember 24. 45 Eger, 1922. augusztus 9. 46 Bobory gyakori díszvendége volt a dalkör előadásainak, jótékonysági rendezvényeinek. Egy helyen meg is je­gyezték a főispánról, hogy ő maga is gyönyörűen énekelt magyar nótákat. 47 Ha földjének nagysága nem is gyarapodott, de előnyökkel mégis járhatott a vitézi telek cím, mivel ezzel állat­állomány és felszerelési, gazdálkodási tárgyak jártak. 48 MTI. 1926. október 1. Életének egyik kiemelkedő esztendője az 1922. év, amikor háborús szolgálataiért vitézzé avatták. Az eseményre augusztus 15-én került sor a Margit-szigeti sporttelepen.45 A vitézi címhez a vármegye közigazgatási bizottsága is gratulált, a Polgári Dalkör46 pedig szerená­dot adott a főispán tiszteletére. A kitüntetés mellé vitézi telek is járt volna, ám a Trianon utáni Magyarországot jellemző földhiány miatt a második világháború kitöréséig a Vitézi Rendbe felvetteknek csak 30 százaléka jutott földhöz. Bobory érzékelve ezt a helyzetet, 1926-ban saját tulajdonú domaházi földjeit nyilváníttatta vitézi telekké.47 Ezzel együtt vitézi földdé nyilvánították anyjának és nővérének tiszaszőlősi birtokát is.48 A rendbe tartozását nagy megtiszteltetésnek tartotta, hiszen innentől kezdve rendszeres résztvevője lett a me­gyei és az országos rendezvényeknek, mi több, 1934-től díszelnöknek is megválasztották. A főispán szigorú, ellentmondást nem tűrő politikus volt, az autokrata vezetés erejében hitt. Arisztokratikus külsejéhez arisztokratikus magatartás párosult, a városnak csupán egy szűk politikai és egyházi rétegével érintkezett. Az Est című lap 1924-ben nem festett róla túlzottan hízelgő képet, bár közigazgatási érdemeit elismerték. „Néhai Kállay Zoltán 95

Next

/
Thumbnails
Contents