Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
A fegyvemekiek közül 34 személy soha nem tért haza a málenkij robotból. A túlélők fogságban átélt borzalmairól Szebeni Ilona gyűjtése alapján - amely elsősorban a beszámolókra összpontosít - pontos képet kapunk. Mint másokat, a fegyvernemeket is többnyire az éhezés, a zord időjárás, a tífusz és sokszor a felügyelők embertelen bánásmódja gyötörte.132 132 CSEH G. 2011/5. 67. p. 133 KÉZSMÁRKIZ. 1989. 60-61. p. 134 Kimutatás. Fegyvernek községben lévő kulákokról. (Fegyvernek, 1950. január 29.); MNL JNSzML: http://jnsz.archivportal.hu/data/gallery/images/fegyvernekl.JPG 135 CZIBULKA Zoltán: A kitelepítési névjegyzékek adatai. In: A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás. Budapest, 2004. ; https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/a_magyarorszagi_nemetek_kitelepitese_es_az_1941_evi_nepszamlalas/pages/004_kitelepitesi_nevjegy zek_adatai.htm A fogságban elhunytak kb. feléről a hozzátartozóik azóta sem tudják, hogy szerettük mikor és milyen körülmények között hunyt el, illetve merre alussza örök álmát.133 Arról, hogy mi várt az elhurcoltak családjaira az 1940-es évek második felében, valamennyi hozzátartozó igen egyöntetű választ adott: a megbélyegzés. Egyeseknek még kis gyermekként - olykor a bántó szavak ellenére is - kellett feldolgozniuk édesapjuk távollétét. „Az óvodában még csúfoltak is. Sok gyerekért jött az apja és mondták, hogy „neked nincs is apukád". Még ezt elfogadtam valahogy... de hogy felnőtt emberek mondják, hogy milyen nekem az apukám: „Ha hazajön is, az egy ruszki ember." Ez teljesen ijesztő volt számomra." - emlékezett vissza Egyed Andrásné Schultz Erzsébet 2017 februárjában. Az elhurcoltak családtagjai megtűrt személyként éltek, mindezt többen éreztették velük. Nem volt ritka az olyan eset, hogy az itthon maradt feleségnek rendszeresen jelentkeznie kellett a rendőrségen - emlékezett vissza édesanyja megfigyelésére Böheim József. A hazaérkezettek is hónapokig vagy évekig megbízhatatlan személynek számítottak. Előfordult olyan eset is, hogy özvegyen maradt édesanya (a férje Bauer Antal, a málenkij robotból hazatérve hunyt el) került kuláklistára 1950-ben134 . Lánya, Bauer Erzsébet 2017 őszén így emlékezett vissza azokra az időkre: „Apámnak volt 25 hold földje. O végrendelés hátrahagyása nélkül halt meg. Anyámnak két hold földje volt... és akkor anyut tették kuláklistára. És akkor megvolt a nagy beszolgáltatás. Tehát hiába volt kiadva a föld bérbe... mire beadták a terményt, amit kellett, akkor már a bérlő nem tudott nekünk adni szinte semmit sem. ...És akkor az adót kivetették, azt anyu fizetni nem tudta. Eljöttek, az adóba lefoglalták a szekrényt, az ágyból kipakolták az ágyneműt a padlóra. Ágyat elvittek, éjjeli szekrényt elvittek, volt egy ilyen fehér zománcos kályha, azt elvitték. Volt egy mázsa, ami tíz mázsáig mért, azt is elvitték, de hogy aztán ezek hova lettek? Nem tudjuk." A fegyvernekiek kényszermunkára hurcolása után, 1945. december 29-én jelenik meg a hazai svábok Németországba történő áttelepítéséről szóló rendelet, amely mögött Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányának a kezdeményezése állt. A névjegyzéket a Volksbund-tagság, német nemzetiséget vagy anyanyelvet vallók (1941-es népszámláláskor), SS/Wehrmacht-tagság és magyarosított nevet visszanémetesítők kategóriái alapján állították fel. A svábok kitelepítésének nemcsak politikai-ideológiai (mint „bűnös nemzet"), hanem gazdasági okai voltak, ugyanis - többek között - az elkobzott ingatlanokkal kívánták a lakosság földéhségét, illetve a határainkon túlról érkező elüldözött magyarokat kárpótolni.135 68
