Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
Fegyverneken a II. világháborút követő években a sváb származású személyeknek kollektív üldöztetésben volt részük. A málenkij robotban távollévő családfők helyett sok esetben az itthon maradott édesanyáknak, nagyszülőknek és a kiskorú gyermekeknek kellett pótolni a férfi munkaerőt. Eközben 1945 tavaszától - mint azt az egyes visszaemlékezésekből megtudtuk - a sváb származásúak folyamatos kihallgatása, megfigyelése zajlott (lásd: Pusztaszúri-Törökszentmiklós). Ekkor már a kitelepítésre és ingatlanelkobzásra ítéltek listája körvonalazódott, amely csak 1948 őszén zárult le. Éppen akkor, amikor az utolsó hazai németeket szállító vagonok kigördültek Magyarországról. Az MNL Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Levéltárában fellelhető földhivatali iktatott iratok között számos, az ingatlanelkobzásra ítélt személyek fellebbezéséről szóló anyagot találunk ebből az időszakból. A kérelmek a helyi Földigénylő Bizottsághoz vagy a megyei Földbirtokrendezési Tanácshoz érkeztek. Ezekből a dokumentumokból érdekes töredékeket olvashatunk ki a helyi Volksbund korábbi működéséről, a fegyverneki svábság belső konfliktusáról (népinémet kontra hűségmozgalmi) és a Volksbund-tagok toborzásáról is. Valamennyi fellebbezőnél természetesen megjelenik a Volksbundtól való elhatárolódás, vagy annak hárítása, hogy valaha köze lett volna a szervezethez (szomszédok, tanúk igazolásával). Emellett szinte minden esetben megtalálható a magyarsághoz való szoros kötődésüknek bizonyítása: „mindenkor igaz magyarok voltunk és vagyunk, gyermekeimet is a magyar haza szellemében neveltük" vagy „fő törekvésem mindenkor azt képezte, mint családanyának, hogy gyermekeimet jó magyar honleánnyá és honfiakká neveljem" illetve „kisgyermek korom óta magyar szellemben voltam nevelve, mindenkor igaz magyarnak tartottam magam és gyermekeim, a magyar hazával szemben igen hálátlanság lenne a részemről, ha a magyar érzést, a haza iránti szeretetet sárba tipró szervezetnek tagja lettem volna".136 Találunk olyan panasszal élő személyt is, akitől csupán azért vették el a földjét - mialatt az orosz katonáknak segített - , mert német nevet viselt. Ráadásul sem német anyanyelvűnek, sem német nemzetiségűnek nem vallotta magát és a nyelvet sem beszéli. Továbbá írja, hogy „az egész falu népe tanúsítja a megboldogult édesapámmal együtt a baloldali megnyilvánulásunkat". 136 MNL JNSzML Szolnok megyei földhivatal ikt. iratok 7. - Fegyvernek 1948 (3907/48) 137 Uo. 138 RUTSCH Nóra: A németség elűzése 1945-1948. In: Rubicon, 2012/11. 59. p. 139 RUTSCH N. 2012/11. 59. p. Végül 1948-ban az áttelepülési kötelezettség alól 157-en kivételezett státuszba kerültek, vagyis azok, akik házastársainak sem anyanyelve, sem nemzetisége nem német; ez utóbbiak kiskorú gyermekei, özvegyei, és ezen házastársak felmenői (akik 1946 előtt velük közös háztartásban éltek), illetve a magyar anyanyelvű és nemzetiségű személyek német nemzetiségű felmenői maradhattak itthon. így az áttelepülésre összesen 31 személyt, ezen belül 9 családot, illetve házaspárt köteleztek - derül ki egy 1948. október 8-án keltezett névjegyzékből.137 Mivel a kitelepítést ebben az évben leállították,138 ezért - talán az utolsó pillanatban - nem került sor a fegyvernekiek Németországba való áttelepítésére. A kitelepítésre kötelezett hazai németek az elvesztett magyar állampolgárságukat 1950- ben kapták vissza.139 69
