Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
fegyverneki svábságot sem kerülte el. 1927. március 15-ét írunk. A fegyvernekiek több helyszínen ünnepelnek. A sajtótudósítás a Kaszinót, az Ipartestületet, a Polgári Olvasókört és egy szapárfalui helyszínt (Hanckó-vendéglő) nevez meg. A felsoroltak közül az Ipartestület épületében zajló teaestről érdemes röviden megemlékeznünk. Az ünnepséget Ay Mihály ipartestületi elnök megnyitója után több szavalat, beszéd és ének színesítette. Közreműködők voltak: Bordás Vilma, aki a „ Hiszekegy "-et szavalta, miután Dr. Dopsa László mondott beszédet, majd Ecker József következett, aki „lendületesen elszavalta a Talpra magyart!", Gyetvai Piroska versmondása után Wilhelm Gyula „gyakorlott jó hangjával hatásosan elénekelte a Nem, nem, soha! c. szép irredenta éneket. " Ezt követően Pelc Mariska „másik irredenta éneket adott elő általános nagy tetszést aratva." Zimmer Márton a „magyar miatyánkot szavalta el tökéletesen", amelyet Kelemen Mariska verse követett. Majd „Ecker József a Krasznahorka c. szép szomorú kurucnótát énekelte el kifogástalanul, amit Müller Mariska átérzett művészi szavalata követett. " Utána még két szavalat következett. Az egyik: az „Egy gondolat" Petőfitől, amelyet „Wilhelm Gyula adott elő drámaian". A másik az „Elő szobor" Vörösmarty tói, Báthory Böske előadásában. Aztán Herczeg Ferenc „Árva korona" c. egyfelvonásosa következett. Előadták: Wilhelm Gyuláné és Wilhelm Árpádné. A cikk megemlíti, hogy a Kaszinóból sokan átjöttek az Ipartestület épületébe közösen ünnepelni.110 A Fegyverneki Híradó 1927. március 23-i számában olvasható tudósítás megerősíti annak tényét, hogy a két világháború közötti időszakban a sváb-magyar ellentétek már feloldódtak. Barna Gábor tanulmányában is megjegyzi egy interjúalanya, hogy „akkor már magyarrá nevelték a népet a különböző körökben, egyletekben és az iskolában".1U 110 Fegyverneki Híradó. Törökszentmiklós és Vidéke külön melléklete 1927. március 23. 6. p. - Törökszentmiklósi Ipolyi Arnold Közművelődési Központ, Könyvtár és Butyka Béla Helytörténeti Gyűjtemény 111 BARNA G. 2013.12. p. 112 WENZEL István: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Trianon után. Budapest, 1930. 207-208. p. 113 SCHLEICH L. 1934. 44-45. p. Mint arról szó esett korábban, Eichorn tanító úr is már évtizedekkel azelőtt figyelmet fordított az annaházi gyermekek magyar tanítására. A német nyelvű oktatás aztán folyamatosan visszaszorul a magyar javára, míg végül az 1890-es években megszűnik. A fegyverneki népoktatást még az 1889-ben Fegyvernekre került Pafféri István tanító, később iskolaigazgató jelentősen meghatározta. A négy évtizedet felölelő munkássága nyomán Annaháza „németajkú lakosságának ifjúsága nyelvben és érzésben teljesen magyarrá lett" - tudjuk meg egy korabeli, a vármegyét bemutató feldolgozásból.112 Az ifjúság tehát magyarrá nevelődött, ám a szülők otthon még sokszor németül diskuráltak, főleg ha valami bizalmas dologról volt szó. Napjainkban, főként a II. világháború előtt születettek jól emlékeznek a nagyszülők ilyetén eljárására (lásd: A sváb identitás feltérképezése a jelenben c. részt lentebb). „Az új nemzedék már új világban nő fel: külsőleg-belsőleg áthasonulva a magyarsághoz. Magyarul beszél, magyarnak vallja magát, fut szülei elől, ha azok svábul szólítják meg őt. Az öregek ragaszkodnak a múlthoz, ragaszkodnak őseik nyelvéhez. Ők még svábok. Nemigen beszélik a magyar nyelvet, ha igen, nagyon törve. A két nemzedék között szakadék van, ezt azonban a következő emberöltő kifogja tölteni" - írja Schleich Lajos az 1930-as évek közepén.113 62
