Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
a Munkásotthonból átjött közönség tapsviharában színpadra lépett a 40 tagú munkaköri szavalókórus. Az úri vendégség nyugtalanná vált, nem tudta mire vélni, mit keres a Kaszinóban az a sok proli. De máris előlépett egy a kórusból, s bemondta: előadjuk Petőfi Sándor „A kutyák dala" és „A farkasok dala" c. verseit. Döbbenetes volt a hatás, azért is, mert a közönség akkor találkozott először szavalókórussal. Jött a következő vers, Kassák Lajostól a „Mesteremberek". A munkáshallgatók tapsvihar közepette követelték, és jött is nyomban az ismétlés. Az úri hallgatóság sorai megbomlottak, kiabáltak: „Mi ez, mi van itt?!" Néhány percen belül berobbant a terembe a vármegyei alispán, és rendőrökkel maga a kapitány. És amikor a kórus éppen belekezdett Ady Endre „Hadak útján" c. versének előadásába, elhangzott a rendőrkapitány harsány parancsa: „Abbahagyni, a termet kiüríteni! Lépjen elő a rendező!" Előléptem, kezemben a rendőrségi engedéllyel, és mondtam: a bejelentett s engedélyezett műsortól nem tértünk el. Alispán a kapitányhoz: - Ön hogyan is adhatott ezeknek engedélyt ilyen műsorhoz? Válasz: - Méltóságos uram, nem gondolhattam reá, hogy az Úri Kaszinóban ilyesmi előfordulhat. Engem, persze, előállítottak, kihallgattak, de hiába, - az engedélyt nem vonhatták vissza. Késő este volt, visszamentem az Úri Kaszinóba, ahol már csend honolt, de a mögöttes parkban a szavalókórus éppen akkor fejezte be teljes műsorának előadását. Egy éjféltáji vonattal utaztak vissza a fővárosba. A Munkakör szocifotós csoportja Gró Lajos38 elméleti és gyakorlati szervező munkájával 1930-ban jött létre. Én, ki a felhívásukkal azonosultam, s mind olyan is, ki akkortájt már bennforgott a fotóművészet világában, természetesen csatlakozhattam hozzájuk. A csoport tagjai Kassákkal, Gróval együtt alakították ki a Kassák által megfogalmazva, hogy a szocialista ....munkásfotós az a pionír, aki akár a tömeg soraiban, akár azok előtt jár, nyakában a felvevőgéppel, az objektív lencse segítségével számunkra felismerhetőbbé és elérhetőbbé akarja tenni a környező világot", mert „... ezek a fotósok már ki tudják vetíteni, formába tudják zárni élményeiket és meghatározott nézőpontjuk van az élet látásához." Gró rámutatott a csoportbeliek egyéni vonásaira is (pl. riportszerű látás, egyenes vonal vezetés, tárgy szerűség, patetizmus, és nálam: komponált realizmus stb). A csoport 1931-1932-ben kiállításokat rendezett Budapesten, Bécsben, Pozsonyban, Kassán és apropó: Szolnokon. 38 A magyar filmesztétika egyik úttörője. In: KENYERES Á. 1994. EPIZÓD: Szakszervezetünk engedélyt kért a város rendőrkapitányától 1932 április 2-án estére Kassák Lajos „irodalmi kérdések" c. előadására, illetve másnap délelőtti általa megnyitandó „művészi fényképkiállításra". Az engedélyt megkaptuk, anélkül, hogy a kapitány előzetesen bekérte volna az előadás vázlatát, a fényképek bemutatását. Az előadáson részt vett rendőrségi ellenőr többször belekötött Kassákba. Kifogásolta, hogy irodalom helyett a szocialista jellegű fotózásról beszél. Emiatt a rendőrség gyanút fogott, s másnap még a megnyitó elhangzása előtt megjelent a székházban (rendőrökkel, detektívekkel) maga a kapitány meg a kis ügyész, megnézték a képeket, elolvasták a képek címeit („Erőszak!", „Munka nélkül", „Profit", „Szociális berendezkedésünk magaslatán", „Magánút, 321
