Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
tilos az átjárás" stb), majd a főkapitány elrendelte a terem azonnali kiürítését, a fotókat „bűnjel"-ként leszedette, lefoglaltatta, (tőlem a negatívokat is elkoboztatta), a helyiséget lepecsételtette (alispáni határozattal a szakszervezet működését betiltották), Kassákot, Lengyelt és engem pedig bekísértetett a rendőrség fogdájába, ahol többször kihallgattak (az éjszakai órákban!). Mindhárman ahhoz tartottuk magunkat, hogy ami történt arra előzetesen kért és megadott engedélyt kaptunk a főkapitánytól. Kiengedett ugyan bennünket a fogdából, de az „állami és társadalmi rend" sérelmére elkövetett cselekményünk miatt még sokáig folyt ellenünk az „eljárás". (Szerencsénk volt, hogy az engedély miatt magát a rendőrkapitányt is bírálat érte.) Kiszabadulásunk után a Munka kiadásában nagyon hamar megjelentettük Kassák Lajos előszavával, Lengyel Lajos címlap borítójával „A mi életünkből", - a Munka első fotókönyvét. A „Munka szocialista társadalmi és művészeti beszámoló" 1935-ig még megjelent ugyan, de a Munkakör tevékenysége már 1933-tól fogva a fenyegetettség miatt egyre inkább gyengült. Én magam 1941-ig kapcsolatot tartottam Kassákkal, Lengyellel, GróvaL Ekkor már a munkaköriek benne voltunk a politikai „megbízhatatlanok" „Fekete könyvi" nyilvántartásában, közülük sokan elpusztultak a háború infemójában. Én, hadifogságból 1948 nyarán tértem haza. Kapcsolatom Kassákkal, Lengyellel és Frühof (Göncivel) helyreállt. Velük és a szolnoki Damjanich Múzeummal együttműködve összegyűjtöttük az 1932-es anyagot, melynek kiállítási megnyitását Kassák Lajos már betegen ugyan, de örömmel teljesítette, amikor - 1966. október 9-én - többek között a következőket mondta: „... Lengyel Lajos elvtárssal annak idején azért jöttünk (Szolnokra), hogy a Munkakör fotóscsoportjának képeit bemutassuk... A közönség szépen gyülekezett, de 11 óra előtt néhány perccel szakasz rendőr kíséretében ragyogó csizmában, lovagló ostorral a kézben a város kapitánya is megjelent. Csattogtatta ostorát és rendelkezett. A közösségnek el kellett hagynia a helyiséget, a képeket leszedték a falról. Végül bennünket, a tárlat rendezőit őrizetbe vettek... Most bemutatjuk azokat a képeket, amiket az első magyar fotóscsoport fiatal tagjai készítettek 1932-ben a munkások elnyomottságáról és szegénységéről. Érthető, hogy az akkori rendőrhatóság nem engedte nyilvánosság elé ezeket a dokumentumokat. Lelepleztek és vádoltak..." Kassák Lajos a szolnoki megnyitót követő néhány hónapra, 1967 júliusában meghalt. A halálig aktív, az élet minden jelenségére érzékeny, a Munkakörben folyt „komplex kulturális munkát és gazdag szociográfiai tevékenységet" ösztönző sokoldalú mester a saját alkotásaival, nemkülönben szervezői működésének kisugárzó erejével immár örökre beleágyazódott az irodalom és a művészet egyetemes történetébe. Forrás: XIV. 18. Tubák Lajos irathagyatéka 322
