Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
1929. OTI önkormányzati választás: Az Országos Társadalombiztosító Intézet úgynevezett „önkormányzati" tagokat választott. A szolnoki kerület szakszervezeti jelöltje voltam. A szakszervezeti ellenzék is helyesnek tartotta, hogy képviselőik bekerüljenek ebbe a „legális" szervezetbe. Eljött a választás napja. A helybeliek az OTI Mária-utcai helyiségében személyesen, a megyebeliek „postán" adták le a szavazataikat. Nem emlékszem dátum szerint a választás napjára, csupán arra, hogy a szavazatok összeszámlálásához a szakszervezeti bizalmit nem engedték be, ezt megelőzően a szavazóhelyiségbe sem, engem még a Mária utca környékéről is eltávolítottak, sőt, látva, hogy mégis résztveszek az agitációban, a választások befejezéséig benn tartottak a rendőrség épületében... A választás „eredménye" az volt, hogy nem lettem tagja az önkormányzatnak. 1931. nyarán, Nemzetközi Munkás Olimpia, Wien: Igaz, a II. Internacionálé védnöksége alatt került megrendezésre a „vörös" Bécsben, mi, magyar munkássportolók mégis tömegesen résztvettünk ezen, Budapest, Miskolc, Pécs, Szeged, Debrecen, Győr és Szolnok MTE, illetve Vasas sportolói utaztunk ki, és kb. 10 napot töltöttünk Bécsben /Akkor avatták fel a Práterben az uj Stadiont/. A szolnoki küldöttségnek én voltam a vezetője. Mindössze öten voltunk, köztük Kalocsai és Vigh MTE-futballisták, akik tagjai voltak a magyar munkásválogatott keretének, s velünk jött továbbá egy Ungár nevezetű egyén, az MTE akkori „intézője", akiről mindannyian tudtuk, hogy a szolnoki rendőrség fizetett spiclije. Az ő utazási költségeit a rendőrség fedezte, viszont mi, többiek, alig tudtuk összehozni a vasutra-hajóra valót. Wienbe érkezésünk: első napján szállásainkon felkerestek bennünket az 1919-es magyar emigránsok. Másnapra meghívtak az UNION filmszínházba, ahol bemutatták az 1917-es Októberi Forradalom első tiz napja c. Eisenstein-filmet. Ezt az előadást a magyar sportolók részére tartották, és mintegy 7-800-an voltunk ott. Lelkesítő kommunista tüntetés követte az előadást. Ezt követen mindennap találkoztunk kisebb csoportokban az emigránsokkal, majd a bécsi Munkásfőiskola épületében hallgattunk meg egy előadást, amelynek tárgya volt az 1919-es tanulságok és tevékenységünk iránya a Horthy-rendszer körülményei között. Érdekes volt, hogy Ungárt, a rendőrspiclit, teljesen el tudtuk volt szigetelni. Semmit nem tudott itthon mondani a rendőrségnek, semmi érdemlegeset nem tudott még csak kitalálni sem, hogy a szolnokiak merre jártak, mit csináltak, kikkel beszéltek Bécsben. - Hazaérkezésünk után engem beidéztek ugyan a rendőrségre, tapogatóztak, de rögtön meg tudtam állapítani, hogy Ungárral csődöt mondtak. /Ungárral az volt a taktikánk, hogy kizárólag csak gyalog voltam hajlandó vele menni - bárhová is. Ugyanis, elsősorban engemet kellett megfigyelnie. így aztán mindig velem tartott volna, de először is nehezére esett a gyaloglás, mert ludtalpu volt. Aztán elmentem vele itt-ott egyegy képtárba vagy múzeumba, ahol nem bírta az ácsorgást. így aztán, megunta a „dicsőséget", visszahúzódott a szálláshelyre, annál inkább, mert egyedül semmire sem ment, mivel egy szót sem értett németül./ 1932 április 2-3. Szociofotó-kiállítás Szolnokon: Fotós tevékenységemet már 1924-től fogva kezdtem a baloldali mozgalom szolgálatába állítani. Tóth Ferenc elvtárs - látva, hogy szeretem a fényképezést - arra kért, hogy néhány 313
