Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
jellegzetes nyomortanyát, düledező vályogviskót, ahol munkások laknak nehéz körülmények között, fényképezzek le az ő részére, mert az agitációban jól fel tudja használni. Fényképfelvételeimet Szolnokon és a környék falvaiban készitettem el. Érdekelt ez a tevékenység magasabb művészi meggondolásból is. 1929-ben, a Munka c. folyóirat révén, amely ráirányitotta tudatosan a figyelmet a fotóra, felvettem a személyes kapcsolatot Kassák Lajos Munka-körével, tehát magával Kassák Lajossal, és a kör tagjaival, közöttük Lengyel Lajossal, akik elsősorban foglalkoztak a szocialista fotó és filmművészet kérdéseivel, mind eszmei, mind gyakorlati alapon. Gyakran találkoztam velük Budapesten. Egyik budapesti kiállításunkat /az Atelier-ben/ megnézve, azt a javaslatot tettem Kassáknak, hogy hozzunk össze egy komoly, reprezentatív kollekciót, és vigyük ezt el az ország nagyobb városaiba bemutatás végett. Propagandája lesz a szocialista fotóművészeinek, és mozgalmi szempontból is hasznos lesz, hiszen keresztmetszetében be tudjuk mutatni a proletariátus életkörülményeit, a kapitalizmus ellentmondásait. Javaslatomat örömmel elfogadták, és abban maradtak, hogy munkához látunk, s az első kiállítást Szolnokon fogjuk megrendezni, szakszervezeti keretben, s az itt szerzett tapasztalatokkal megerősödve tovább visszük Miskolcra, Pécsre, Debrecenbe, Győrbe, stb. A kiállításra szánt fotókat a Munkakör budapesti összejövetelén állítottuk össze. Az anyag egy része - még Szolnok előtt - Bratislavában és Wienben is kiállításra került. Ebben az időszakban nekem már erős levelezési kapcsolatom volt a Németországi Kommunista Párt fotószekciójával, illetve a Berlinben megjelent DER ARBEITERFOTOGRAF cimü folyóiratuknak voltam munkatársa /mint ilyen, a nevem nyomtatásban is fel volt a folyóiraton tüntetve/. Ez a kapcsolatom sok tapasztalathoz juttatott, amit itthoni művészi mozgalmunkban igyekeztem hasznosan realizálni. A szolnoki kiállítás gondolatát szakszervezetünk helyi vezetőségével sikerült elfogadtatnom, azzal, hogy kiállítás megnyitásának előestéjén Kassák Lajos egyúttal előadást is tartana Szolnokon szakszervezetünk helyiségében „irodalmi kérdések" címén, majd másnap megnyitja a kiállítást. Kassák Lajos előadását 1932 április 3-án /szombat/ estére tűztük ki, a kiállítás megnyitását pedig másnapra, április 4-én 10 órára. Mindezt erőteljes propaganda előzte meg. A rendőrségtől a szakszervezeti helyi csoport nevében - óvatosságból - az elnök kérte meg az engedélyt, de csatlakozott ehhez, ugyancsak mint engedélyt kérő szerv, a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetének helyi csoportja is, amely akkor „társbérlő" volt a László féle Óvoda-utcai szakszervezeti házunk helyiségeiben. Az engedély megadását - szerényen - Kassák Lajos irodalmi előadása, illetve „művészi fényképkiállítás" ürügyén kértük, és kaptuk meg - gyanútlanul... / a rendőrség nem is gondolt az 1929-es Úri Kaszinóban történtekre./ Szakszervezeti székházunk Kassák Lajos előadásán zsúfolásig megtelt. Ott volt a rendőrség képviselője is, sőt bele-beleszólt az előadásba, kifogásolva Kassák mondanivalóját, mondván hogy azoknak semmi közük nincs az irodalomhoz. Kassák Lajos azonban nem zavartatta magát, amit el akart mondani, a rendőrtiszt zaklatása közben is elmondta /mindez az 1956-ban a Párttörténeti Intézetben megtalált rendőrségi aktákból is kiderült./ Ekkor azonban a rendőrség már felfigyelt a dolgokra. Másnap reggel, még a fotókiállítás meg314
