Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről

küzdöttek147,

ezért a társadalomban demokratikus hagyományok sem tudtak kialakulni, s így 1945-ben sem tudtak ilyen előzményekhez visszanyúlni. Ehelyett azt látni, hogy a gyors és radikális politikai változások kompenzálására a társadalom védekezési-elhárító mechanizmusokat fejlesztett ki, amelyekkel ellensúlyozni tudta a „politikai cikkcakkokat" és a mindennapok életvitelében megőrizhetett valamiféle folytonosságot. Ezek középpontjában az alkalmazkodás és túlélés technikái álltak, melyeket a szocializációs folyamatokban generációkon átívelő módon hagyományoztak tovább.148

Mindez a társadalom politikai kultúráját is markánsan befolyásolta.

ciába; megjegyezve, hogy az egyes korszakokon belül további alperiódusokat is meg lehetne különböztetni. Itt és most a korszakhatárokkal és a megnevezésekkel nem vitába szállva pusztán a rendszerek váltakozásának valóban rendkívül magas száma az, ami érdekes számunkra.

147 CSIZMADIA Ervin: A magyar rendszerváltások és az ellenzék tanulóképessége. 2018. 08. 20. https://24.hu/poszt-itt/2018/08/20/csizmadia-ervin-a-magyar-rendszervaltasok-es-az-ellenzektanulokepessege/ Utolsó letöltés ideje: 2019. augusztus 27. A szerző több ponton továbbgondolja a fentebb hivatkozott Gradvohl - Marián - Szabó szerzőhármas tanulmányát.

148 GRADVOHL, P. - MARIÁN B. - SZABÓ 1.1998. 20-21. p.

149 Uo. 21. p.

150 MISZLEVITZ Ferenc: A civil társadalom nyomvonalai az új európai térben. In: CSEFKÓ Ferenc - HORVÁTH Csaba (szerk.): Magyar és európai civil társadalom. Pécs, 1999.178-193. p. Idézi: BODÓ Barna: A demokrácia kapujában. In: Rendszerváltó Archívum 2018/2. Budapest, 2018. 37-42. p. Az idézet helye: 41. p. Bodó az 1989— 1990-es események kapcsán hivatkozik Miszlevitzre, ugyanakkor a társadalmi beidegződések folytonossága és lehetséges párhuzama az 1945 utáni évekkel szembeötlő.

151 Veres Péter erről szóló beszédét lásd: Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 38/-/1.1945. szeptember 8- 9., továbbá: CSÖNGE A. 2011. 422. p.

Leglátványosabb következménye, hogy kialakult egyfajta „politikai autarkia", mely szerint az ember csak magában bízhat, de aki ügyes, az boldogulhat, kiismerve a rendszert, megkötve egyéni alkuit, szövetségeit, szívességeket adva és kapva.149

Az intézményekbe vetett bizalom hiányát így különböző „helyettesítő mechanizmusokkal" igyekezett kompenzálni a társadalom. Ezek közé tartozik:

a providencializmus: ami egyfajta hit abban, hogy a társadalmat isteni gondviselés irányítja, amelynek az eleve elrendeltségre vonatkozó alapállása lényegében megfeleltethető a marxizmusnak a társadalmi és gazdasági változások törvényszerűségeire épített determinisztikus történelem-szemléletével ;

a gettósodás: „ami a szélesebb társadalommal szembeni diffúz bizalmatlanságot a törzsi, etnikai vagy családi csoportokhoz való erős lojalitással kompenzálja, és gyakran jár együtt idegengyűlölettel"150

,

így pl. 1945 után a kommunista párthoz való feltétlen hűség, illetve a „kizsákmányolok" és a „nyugati imperialisták" ellen szított gyűlölet képében; vagy példának okáért általában a kitelepítésre ítélt svábok sorsával szembeni közömbösség, párosulva földjeik, házaik megszerzésével; vagy akár egyes helyeken a falubeliek egymást előnyben részesítő, míg az uradalmi cselédeket hátrányosan sújtó szemlélete a földosztás során151

;

a különböző példákat hosszan lehetne sorolni;

a neopaternalizmus: az erős vezetés utáni vágy, mely talán nem is annyira a személyi kultusz kialakulásában, hanem sokkal inkább a civil önszerveződés elsorvadásában, a társadalmi mentalitás szintjén a szabadsággal együtt járó felelősség államra hárításában ér268