Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
ború utáni felelősségre vonás elől menedéket keresőknek, miközben a terhelő adatokkal egymást revolverezték. Olyannyira, hogy a Tiszavidék egyik újságírója ezt nyíltan meg is írta: „adatok vannak birtokunkban azokról az igazolandó kereskedőkről, akik legfőbb erényükként nyilas mivoltukat és Baross-szövetségbeli tagságukat hirdették. [...] Kifogásoljuk az egyik igazoló bizottság munkáját, mely [...] nem tudja működését a különböző érdekek befolyásától függetleníteni. Egyelőre nem kívánunk részletekre kitérni [...] a közeljövőben fokozottabban résen leszünk és nem fogjuk tudomásul venni, hogy reakciós és jobboldali érzelmű iparosok és kereskedők pusztán azon a címen meneküljenek meg múltbeli ténykedésük következményeitől, mert valamely politikai pártba sikerült beszivárogniok. [...] nehogy az egész igazoló eljárásból komédia legyen!"90 Tehát aki megfelelő párttagkönyvvel rendelkezett, arra nem ugyanazok a szabályok vonatkoztak. A törvény előtti egyenlőség ilyen széles körben tapasztalható felrúgása, a kapcsolati tőke és a pártérdekek jogszabályok fölé helyezése egyértelmű jele volt annak, hogy a jogegyenlőségnek helyben nem tudtak és sokan nem is akartak érvényt szerezni. 90 Tiszavidék, 1945. szeptember 11. Igazoló bizottság hírei 91 CSONGE Attila: már nem soká lesz főispán, mert helyzete megingott" - Földi István főispán és kora. In: Zounuk 28. Szolnok, 2014.271-305. p. és CSONGE Attila: Szolnok Megyei Város Polgármesterének jelentései. (1946. május - december) In: Zounuk 30. Szolnok 2016. 287-348. p. 92 Tiszavidék, 1945. november 11. Vármegye A mindennapokba szinte belesimuló defektuson túl sajnos akadt példa a jogállamiság különösen nagy botrányt kavaró kudarcára is. Ilyen volt Baráth Endre Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei főispán törvénytelen lemondatásának esete az 1945-ös választási kampány alatt és az azt követő hetekben, melynek körülményeiről korábbi tanulmányokban91 már megemlékeztünk, de röviden e helyütt is szükségesnek érezzük felidézni az események legfontosabb mozzanatait. 1945 nyarán a közellátási kormánybiztosi feladatokat is ellátó főispán két tűz közé került, midőn Budapest és a szovjet hadsereg ellátása érdekében folyamatosan gabonát követeltek tőle felsőbb hatóságai, ugyanakkor a helyi lakosság ellátására sem volt elegendő készlete. Ha nem teljesítette volna a szállítmányok előteremtését, akkor a főváros és a szovjet katonák ellátásának szabotálásával vádolhatták volna meg. A szállítmányok előteremtésével viszont a helyi közellátásban jelentkeztek súlyos gondok. így végül 1945. október 15-én, tehát a választási kampány finisében a munkáspártok az éhező munkások elégedetlenségét felszítva közös tömegdemonstráció keretében vonultattak fel több ezer embert Szolnok főutcáján, majd a megyeháza előtt követelték a főispán lemondatását. Vármegyénk első emberének erőszakkal fenyegetés révén kikényszerített eltávolítását súlyosbította, hogy a kommunista dominanciájú rendőrség a rend helyreállítása helyett nyíltan asszisztált a jogsértéshez. Mindezt a belügyminiszter - ekkor még pár napig a leköszönő Erdei Ferenc, kommunistákkal együttműködő parasztpárti politikus - sem hagyhatta szó nélkül, ám a főispánt hivatalába visszarendelő, tiltakozó levelére a munkáspártok helyi szervezetei az alábbi választ közölték a Tiszavidék című megyei újságban: „A belügyminiszteri meleghangú levél dacára a szakszervezeti munkásság újból kijelenti, hogy Baráth Endrét nem tekinti Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjának és közellátási kormánybiztosának és akaratának megfelelő módon érvényt is fog szerezni."92 Baráth Endre így végül csak arra a néhány 250
