Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
megteremtésére. 1945 novemberében népképviseleti választásokon alapuló és parlamentáris rendszer épült ki, de az majdnem végig válságos állapotban volt, nem tudott igazán konszolidálódni. "66 66 Uo. 241-242. p. 67 Uo. 244-245. p. 68 Uo. 69 Uo. 247. p. Az 1944-1945-ös Ideiglenes Nemzetgyűlés ugyan még csonka volt és szabálytalan választás útján jött létre, így legitimitása vitatható volt, ugyanakkor azonnal biztosította a magyar állami szuverenitást, s megfogalmazta célját: egy szabad, független és demokratikus Magyarország megteremtését.67 Feitl azt állítja, hogy a szovjetek az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány megalakulása miatt kényszerültek tárgyalásokra és ezért nem tehettek meg mindent, amit csak akartak. Ez azonban - véleményünk szerint - erősen vitatható, s lényegében 'post hoc ergo propter hoc' - valami után, tehát valami miatt - típusú téves következtetésnek tűnik. Ehelyett fordított reláció állhatott fenn: a szovjetek a háborús helyzetre, stratégiai érdekeikre és szövetségi politikájukra tekintettel nem tehettek meg bármit, amit csak akartak, s ezért támogatták az új, többpárti, államhatalmi szervek létrejöttét, mely elősegítette a front mögötti hátország biztosítását és hosszú távú pacifikálását, emellett a kommunisták helyzetbe hozását is a szövetségi politika felrúgása nélkül. Feitl azon meglátásával viszont egyet lehet érteni, hogy a rendkívüli tényezőkkel tarkított háborús helyzet - katonai alakulatok mozgása, önkényeskedése, nagyszámú hadifogoly elhúzódó hazaengedése, etnikai tisztogatás, a pusztításból és jóvátételből eredő nélkülözés - nem ért véget 1945 tavaszán, s ezért posztháborús helyzetről beszélhetünk lényegében 1949 végéig.68 A demokrácia megteremtésének nehézségeiről megfogalmazott gondolatai szintén megfontolandóak: valóban hiányoztak a társadalomban a demokratikus hagyományok, melyet mindennapos erőszakos cselekmények, a számonkérés és felelősök keresése, a hétköznapi kis helyi zsarnokságok körülményei közepette kellett volna megteremteni. Ám miközben Feitl maga is a demokratikus közszellem megteremtésének kísérletéről és nehézségeiről beszél, számon kéri a 'dogmatikus liberális illúzió' visszavetítését azokon, akik szerint 1945-ben nem tudott létrejönni a demokrácia, mintha e liberálisnak nevezett csoport azt várná el, hogy „miért nem teremtettek ebben az országban parlamentáris polgári, liberális demokráciát".69 Csakhogy ilyen alapállással nemigen találkozni a történeti irodalomban, épp ellenkezőleg: a demokrácia kudarcának objektív okait sorolják azok, akik ezen álláspontot vallják magukénak, ami nem mond ellent annak, hogy egyébként a demokrácia létrehozására sokak részéről érdemi kísérlet történt. Való igaz, hogy az 1945- ös választásokig vezető úton példátlan gyorsasággal zajlott a demokrácia kiteljesedésének folyamata, s a parlamentarizmus működésének is megfigyelhetőek kifejezetten demokráciába illő sajátosságai - az ülések nagy száma és nyilvános volta, az interpellációk lehetősége, bizottságok létrejötte, a mentelmi ügyekben a kisgazdák eredményes fellépése a kommunistákkal szemben - ami elismerést érdemel, csakhogy demokrácia és parlamentarizmus nem azonos fogalmak, így a parlamentarizmus felsorolható erényei sem teszik zárójelbe a demokrácia párhuzamosan megfigyelhető kudarcait. 244
