Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
Ebből a szempontból már szinte mellékes, hogy az 1947-es évre sokakkal egyetértésben maga is meghatározó fordulatként tekint, mely után megkezdődött a parlamentáris polgári demokrácia elért eredményeinek felszámolása, ami szerinte 1949-ig, a Demokrata Néppárt működésének beszüntetéséig és az azt követő, májusi népfrontos választásokig tartott. A Múltunk 2016-os első számából figyelmünkre leginkább érdemes Laczó Ferenc rendkívül alaposan végiggondolt munkája, mely nemzetközi kitekintésben is körüljárja 1945 és általában a korszakolás problémáját. Az általa felvetett kérdések és azokra adott válaszok általános volta indokolta, hogy a historiográfiai körkép zárásaként ezen írásra térjünk ki. Mindjárt tanulmánya elején lan Burumára hivatkozva rávilágít arra, hogy a világ történészeinek egy része „a gyarmatbirodalmak részben még sikeres helyreállítása miatt 1945-re sokkal inkább európai, azon belül is leginkább német korszakhatárként" tekint, miközben az európai történészeknek magától értetődő az 1945-ös év korszakhatár jellege, s nem csak politika- és diplomáciatörténeti perspektívából.70 Eközben sokkal inkább vitatott, hogy az 1945-ig tartó korszak mikor veszi kezdetét és az 1945 utáni mikor ér véget? Mindezek ellenére vannak olyan elemzések, amelyek nem 1945-öt, hanem 1949-et tekintik valódi korszakhatárnak, a világháború vége helyett a hidegháborúra koncentrálva, ami felveti a két dátum közötti periódus értékelésének kérdését. 70 LACZÓ Ferenc: Egy végletes Bildungsroman fordulópontja? 1945 német és európai perspektívában. In: Múltunk 2016/1. Budapest, 2016. 4-18. p. 71 BEREND T. Iván et al.: Körkérdés 1945-ről. In: MIKÓ Zsuzsanna (főszerk.): Levéltári közlemények, 86. Budapest, 2015. 72 LACZÓ F. 2016. 8. p. 73 Uo. 9. p. Laczó tömören és frappánsan össze is foglalja a magyar történetpolitikai koncepciók változásait, s több ponton reflektál a Levéltári közlemények „1945 - korszakhatár?" című, 86. számára71 , „az 1945-ös magyar helyzetben mennyiben lássuk a demokrácia reményét és mennyiben a diktatúra kiépülésének kezdetét" körkérdésre született válaszokra.72 Míg a diskurzusban résztvevők közül Berend T. Iván 1945-re alapvetően pozitív változások kezdeteként tekintett, addig Szakály Sándor épp a nyugattól való leszakadásunk újabb stációját látta benne, Tomka Béla pedig egyaránt felsorakoztatott 1945 jó és rossz oldala melletti érveket. Egry Gábor ugyancsak a pozitív és negatív vonásokat vegyesen hangsúlyozó középutas álláspontot képviselt. Laczó megfigyelése szerint a körkérdésre válaszolók között a kiélezettebb álláspontot inkább az idősebb történész generáció, a kiegyensúlyozottabbat pedig a középgenerációba tartozók képviselték: „Az 1945-öt rettenetes üldözöttségből való felszabadulásként megélő Berend affirmativ látásmódja áll itt szemben az 1989 előtti rezsimet felnőtt fejjel is megélő és az 1945-ös fordulatot - részben vélhetően épp emiatt -jóval negatívabban értékelő Szakály éval. 1945 témájának értékközpontú, már-már ideologisztikus megközelítése eközben egyaránt elkülöníti őket Egrytől, aki 1989 után érett felnőtté, és akinek vélhetően éppen a személyes érintettség hiánya nyit lehetőséget a távolságtartóbb értékelésre. "73 Maga Laczó a periodizáció egyszerre meglévő szükségessége és lehetetlensége kapcsán igen találóan fogalmaz akkor, amikor kijelenti, hogy minden korszakolás együtt jár némi 245
