Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
közelítés hiányát, sőt, tendenciózus pontatlanságok sorát és koncepciózus ideológiai alapú történetírói gyakorlatot vetett a szemére.60 Hasonlóan polemikus recenzió jelent meg korábban az Ö. Kovács József szerkesztette Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról61 című dokumentumkötetről is.62 E viták olykor személyeskedésbe is hajló hevessége jelzi, hogy a fent említett vidéktörténeti kutatócsoporthoz köthető kötetek előremutató megállapításaik ellenére sem voltak képesek konszenzust kialakítani a korszak értékelése körül, sokkal inkább mélyítették a nézetkülönbségek közötti árkokat. 60 http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/vita/ Utolsó letöltés ideje: 2019. szeptember 3. 61 O. KOVÁCS József (szerk.): Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Budapest, 2015. 62 https://epa.oszk.hu/03300/03328/00001/pdf/EPA03328_szazadok_2016_l_209.pdf Utolsó letöltés ideje: 2019. szeptember 3. 63 FEITL István: Vita a parlamentarizmusról 1944 és 1949 között. In: Múltunk 2018/2. Budapest, 2018.238-258. p. 64 Pl.: FEITL István: A kettős fordulat éve 1949. In: FEITL I. - IZSÁK L. - SZÉKELY G. 2000. 368-380. p. 65 FEITL István, 2018. 239. p. Utóbbi csoportba sorolja Gyarmati Györgyöt is, azzal a megjegyzéssel, hogy egy fokkal megengedőbbnek tartja annak 1944-1947 közötti éveket presztalinizálásként leíró nézetét. A legújabb historiográfiai tanulmányok közül kiemelendők még a Múltunk 2016/1. és 2018/2. számai, melyek több szerző jóvoltából is érdekes meglátásokkal szolgálnak 1945 és a demokrácia értelmezéseinek kérdésköréhez. Az újabb számban olvasható Feitl István tanulmánya Palasik Mária Parlamentarizmustól diktatúráig (1944-1949) című, fentebb már említett könyvéről, s az annak kapcsán kibontakozott, az 1944 és 1949 közötti parlamentarizmus kérdését boncolgató vitáról.63 Ebben lényegében maga is historiográfiai körképet ad a történelmi periódus értékelési lehetőségeiről, az ütköző álláspontokról. Az 1990-1991-ben kibontakozó szembenállásról megállapítja, hogy egyik oldalon azok állnak, akik szerint 1945 és 1947 között csak korlátozott parlamentarizmusról lehet beszélni, mely után épp a parlamentarizmus felszámolása következett. A másik oldalon tömörülök szerint viszont egyértelműen parlamentáris demokráciának minősíthető ez a néhány év. Feitl utóbbiak közé sorolja magát is, s közel két évtizeddel korábbi álláspontját64 továbbra is fenntartja, függetlenül attól, hogy újabban például Standeisky Éva vitatta a parlamentarizmus kifejezés használatát e periódus kapcsán. Feitl felismeri, hogy e vita lényegében a demokrácia értelmezésében gyökerezik. Egyrészt létezik az ún. „hibridrezsim-irodalom" termékeként aposztrofált kör álláspontja, mely a liberális demokrácia ideáljához viszonyít minden tényezőt és ez alapján mondja, hogy a fent említett periódusban nem volt demokrácia. Feitl elutasítja ezt a nézetet, ahogy azt is, mely - arra hivatkozva, hogy a megszálló Vörös Hadsereg a kommunistákkal együtt kezdettől fogva a totalitárius diktatúra kiépítésének programját vitte végig - a nyilast váltó kommunista diktatúrába való átmenetként írja le a korszakot.65 Feitl Palasik Mária álláspontjával azonosulva egyértelműen parlamentarizmusnak tartja az 1944-1949 közötti időszakot, melyről egyébiránt úgy véli, hogy hasonlít az 1920 és 1922 közötti évek parlamentáris viszonyaihoz. A második világháborút követő évekről az alábbi álláspontot körvonalazza: „erős törekvés mutatkozott egy demokratikus és parlamentáris polgári demokrácia 243
