Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig

légitámadásoktól mentes helyre.33

A Szálasi-kormány rendelkezéseinek azonban megyénk egy részén nem tudtak eleget tenni, kibocsátásuk pillanatában ugyanis már heves harcok folytak ezen a területen, és több településről ekkorra már elmenekültek a helyi közigazgatás hivatalnokai.34

A menekülők nem egy esetben hivataluk irattárát, vagy annak egy részét is megkísérelték magukkal vinni. Az iratok elszállításának időpontja és körülményei azonban szinte lényegtelenek abból a szempontból, hogy az evakuálás nem bizonyult hatékony megoldásnak. A kutatásokból az derült ki, hogy a menekített iratokat nem sikerült megóvni a háborútól, a harcok ugyanis utolérték azokat, sorsuk pedig a legtöbb esetben ugyanaz lett, mint a helyben maradóké: elégtek, elvesztek, vagy tönkrementek.

33 MNL JNSzML IV. 407. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának iratai. (Továbbiakban: Alispán iratai.) 28696/1945. A törvényhatósági levéltárak fokozottabb védelme. 1944. október 23.

34 SOMLYAIM. 1981. 8. p.

35 Alispáni jelentés a megye levéltárának háború utáni helyzetéről, 1945. június 21. In: FULOP T. - CSONGE A. (szerk.) 2018. http://www.jnszmtisztviselok.hu/1944-1950/tisztviselokl944-1950/szedoantal/index.html

(Utolsó

megtekintés: 2019. 09. 20.)

36 MNL JNSzML XV. 7. a. KL általános iratok. 3/1945. Szedő Antal jelentése a vármegyei levéltár állapotáról. 1945. november 9. Korábban, 1945. június 21-én az alispán még arról számolt be a belügyminiszternek, hogy a járási főszolgabíró állítása szerint a kétládányi oklevél megmaradt Jászapátiban.

37 BERÉNYINÉ KOVÁCS Gyöngyi: Megyei levéltári iratanyag-pusztulások a

II.

világháború idején. Levéltári Szemle, 68. évf. (2018) 4. sz. 33. p.

38 MNL JNSzML A Levéltár ügyviteli iratai. (Továbbiakban: Levéltár iratai.) Cs.1/1951. Szedő Antal jelentése a Jászapátiba szállított oklevelekről. 1951. január 28.

A vármegyei levéltár egy részét már 1944 tavaszán megkísérelték biztonságba helyezni. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja 1945. június 21-én arról számolt be a belügyminiszternek, hogy 1944 tavaszán a Szolnokot ért légitámadások megszaporodása miatt a levéltár legértékesebbnek ítélt dokumentumait két ládába csomagolták és Jászapátiba vitték. Az ottani járási főjegyző 1945 júniusában még azt állította, hogy ezek a ládák helyben is maradtak.35

Ennek azonban ellentmond, hogy amikor Szedő Antal vármegyei levéltárnok a háborús károkról számolt be az Országos Levéltárnak 1945. november 9-én, azt írta, hogy az 1944 májusában összepakolt mintegy „45 darab középkori oklevelet" és más iratokat a község nyilas kiürítése alkalmával elvitték Jászapátiból. Azt, hogy hová kerültek a ládák, ekkor még nem lehetett tudni.36

1947-ben

Szedő Antal már úgy tudta, hogy az okleveleket tartalmazó ládákat Komárom-Esztergom vármegyébe, egy Nagyigmánd nevű faluba szállították, ahol elpusztultak.37

A

jászapáti járási főjegyző 1945 júniusában valószínűleg azért állította, hogy az oklevelek Jászapátiban vannak, mert félt a felelősségre vonástól, legalábbis Szedő Antal egy 1951-es jelentéséből erre következtethetünk. Evekkel a háború után ugyanis felcsillant a remény, hogy ezekből az oklevelekből mégis sikerül megtalálni néhány darabot. 1948-ban Nagyigmándon előkerült egy 1826-os Szolnok vármegyei rézbélyegző, egy térkép és egy határperről szóló irat másolata.38

Ezen a nyomon elindulva 1951-ben Szedő Antal és a neves középkorász, Györffy György még tettek egy kísérletet az iratok felkutatására. Györffy elutazott Nagyigmándra, ahol a kisbíró és a tanító segítségével megpróbálta kikérdezni a helyi lakosságot, tudnak-e valamit a szolnoki iratokról. Nem sok eredménnyel járt. Az 1944-ben Nagyigmándon hivatalt viselő bírónak voltak 17