Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
1920. szeptember 7-én Fuchs Gyula tanácsa meghozta ítéletét.187 Németh Andrást - bizonyíték hiányában - felmentették, Kardos Rózát 6 havi, Németh Gézánét 8 havi börtönre (ebből 4 hónapot kitöltöttnek vettek) ítélték. 187 Uo. A Szolnoki Királyi Törvényszék ítélete, B.2681/5/1920. 188 Uo. Főszolgabíró javaslata, 1921. 04. 13. Csak egyetlen vallomásból idézünk: Uo. 1921. április 9. 6643/1920. Vágó Józsefné vallomása: „1919. május 3-án, amikor a vörösek hirtelen elmenekültek jászapátiról, engem Némethné áthivatott, akkor mondtam néki, kár volt Németh úrnak ebbe beleavatkozni, mennyivel tisztességesebben élt volna a maga foglalkozásában. Erre egy pár napra, amikor már újra visszajöttek a vörösek, felkísértetett katonákkal a forradalmi törvényszék elé, Ott Némethné azzal vádolt, hogy a tanácsrendszert sértettem meg, mivel azt nem tisztességesnek mondottam. Emiatt többször is felkísértetett és lakásomat fel is hányatta. Ebből kifolyólag el is ítéltek, 500 koronára megbüntettek. ” 189 MNL JNSzML XV. 3. a. Politikai és jóvátételi vonatkozású iratok gyűjteménye, Alispáni iratok 283/1922. Németh Gézáné dátum nélküli levele a belügyminiszternek. 190 Uo. Németh Jánosné jászkiséri lakos felülvizsgálati kérvénye a Belügyminiszternek, 1921. augusztus 16. 191 A táborról és az internálási eljárásról bővebben: MAKONE BÚZÁS Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916-1924. In: Egerszegi történeti tanulmányok. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2010.174-223. p. 192 MNL JNSzML XV. 3. a. Politikai és jóvátételi vonatkozású iratok gyűjteménye, Alispáni iratok 283/1922. Alispán a Belügyminiszternek, 1922. február 24. és Belügyminiszter az alispánnak, 1922. március 16. Szabadulása után először rendőri felügyelet alá helyezték (ezt később a belügyminiszter feloldotta), majd több jászapáti lakos meghallgatása után a főszolgabíró internálást indítványozott a vármegye alispánjánál, mondván: Némethné híve volt a kommunizmusnak, a forradalmi törvényszéknél „mint vádló és besúgó működött", és férje (községi megbízott) közreműködésével sokakat meghurcoltatott és meg is büntettetett.188 Az alispán támogatta a javaslatot, és ennek alapján 1921. július közepén letartóztatták. Fogva tartása és annak körülményei ellen maga Némethné, illetve sógornője és anyósa is tiltakozott a felsőbb fórumoknál. Németh Gézáné már magát az őrizetbe vétel jogosságát megkérdőjelezte, ezért kérte kiengedését vagy legalább áthelyezését: „a fászapátin lévő közigazgatásifogda egy szűk kis helyiségből áll, melynek egyedüli s állandó lakója ugyan most én vagyok, de nap-nap után zárnak el mellém hosszabb-rövidebb időre csavargásért, részegeskedés által okozott közbotrányért és más kihágásokért letartóztatott vagy elítélt férfiakat, akik engem, fiatal nőt ott állandóan inzultálnak",189 Németh Jánosné szintén az érthetetlen főszolgabírói döntést kérte számon: a községháza udvarán lévő ideiglenes börtönhelyiségbe „az útonállókat szokták 1-2 napra elzárni, egy egészségtelen, bűzös kis helyiség, sem enni, sem inni nem adnak neki".190 A miniszter augusztus 25-én jóváhagyta az internálást, mert beigazolva látta, hogy Németh Gézáné tevékenysége („a vörösöknek kémszolgalatot teljesített s többeket a forradalmi vésztörvényszék elé juttatott") az állam és a társadalmi rend szempontjából veszélyes. 15 napon belül kellett a zalaegerszegi internálótáborba191 szállítani Némethnét, addig azonban egészségesebb helyre, a járásbíróság fogházába kellett őt áthelyezni. A szeptember elején elvitt Némethné ügyét az internálási rendelet előírása alapján három hónap után felül vizsgálták, de azt továbbra is fenntartották. 1922 februárjában azonban már úgy gondolták, hogy Némethné immár „közvetlenül veszélyesnek nem tekinthető", ezért szigorú rendőri felügyelet mellett javasolták szabadlábra helyezését, amely miniszteri döntés után április elején meg is történt.192 Miután Némethné Budapestre költözött, 1922 közepétől a fővárosi államrendőrséghez tették át az ügyet. Itt megállapították, hogy Németh Gézáné Olasz Lajos cipész143
