Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
- eset a túszszedés volt, ahol azt rótták fel Olasznak, hogy nem értesítette előre a később elvitteket. Az utólagos beszámolók alapján azt tudhatjuk, hogy két politikai biztos és két Nagyváradról menekült vörösőrségi megbízott forszírozta a vagyonos elemek összeszedését és Szolnokra szállítását. A névsor összeállításakor Olasz óvást emelt Sántha István és Szentesi Tóth Kálmán {„nevemnél Olasz kijelentette, hogy ha engem is kijelölnek tuszul, akkor ott azonnal főbe lövi magát") volt polgármesterek elvitele ellen, ám a harmadik név után már leintették. Hiábavalóan tagadta meg a szükséges karhatalom kiállítását is. A tíz túszt (Baranyai Balázs, Csőreg Sándor, Hein Antal, Kacsicz Pál, Kiss János, Klein nyomdász, Rimaszombati István, Simon Sándor, Szentannai Sámuel, Varga Péter) este beszállították a megyeszékhelyre, ám másnap reggel Olasznak sikerült kieszközölnie az elhurcoltak szabadon bocsátását.120 120 Uo. 121 „A lakosság nyugodtan várta a fejleményeket, sőt leplezetlen örömmel fogadta a bejövő román sereget, mint szabaditókat. Karcagon ugyanis csak egy maroknyi volt a vérbeli vörös érzelmű ember és csak néhányszáz a hozzájuk csatlakozott olyan egyén, aki minden zavarosban halászni szeret." SZENTESI TÓTH K. 1928. 88. p. 122 Hazaárulás vádjával végezték ki Fekete László polgármestert, Körner Béla malomtulajdonost, képviselőt és Tokay József rendőrfogalmazót. 123 Ellentmondásos tanúvallomásokat olvashatunk a menekülésről. Az egyik szerint „Karcag egész rendőrségét Olasz Vilmos főkapitánnyal együtt elvitték és kény szeritették, hogy soraikban harcoljanak. Minden rendőr mellé két vörös katonát adtak és úgy küldték őket a harcvonalba. " Egyetértés, 1919. május 13.3. p. A másik azt állította, hogy Olasz a „vörös hadsereg részére katonákat toborzott, sőt a Karcagon visszamaradt és magyar honpolgárként letelepedni szándékolt orosz hadifoglyokat szabadságvesztéssel való fenyegetéssel kény szeritette a vörös hadseregbe való belépésre". Kacsicz Pál vallomása. Részletesen beszámolt Szentesi Tóth Kálmán is művében: SZENTESI TÓTH K. 1928. 82-84. p. 124 Kacsicz Pál (1880—) csendőr főhadnagy, 1914-től karcagi rendőrfogalmazó, majd a román megszállás alatt rendőrkapitány. Okleveles vívómester. A románok távozása után feljelentették és le is tartóztatták az ellenséggel való együttműködés vádjával. „Elismerem, hogy sokat voltam az oláhok társaságában, sok éjjelt áldoztam fel a mulatozó kényük, kedvük kielégítésére, de ezt nem magamért, sem pedig előnyökért, hanem pusztán csak a város lakossága miatt tettem. " MNL JNSzML IV. 407. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának iratai 2461/1921. 125 „A viszonyokkal nem ismerős oláhok a velők állandóan érintkező és egyenruháján három csillagos parolival járó Kasitzot kapitánynak nézték és nevezték. " Uo. Hamarosan azonban megjelentek a románok Karcag határában is.121 Olasz még jelen volt azon a megbeszélésen, amelyen a románok fogadásának mikéntjéről egyeztettek, ám Szolnokról távozási parancs érkezett a vörös őrség részére. Olasz nehezen, de végül a távozás mellett döntött: ebben szerepet játszottak a hajdúszoboszlói kivégzések122 és a vörösök pressziója {„állásából való lemondás esetén mint ellenforradalmárt kivégeztek volna") is: „1919. április hó 29-én éjjel a parancsot a rendőrlegénység néhány tagjával személyesen végrehajtottam, a vörös hadsereg visszavonulását azonban nem követtem, hanem amidőn a román kir. csapatok bevonultak Karczag városába és a várost megszállták, 1919. évi május hó 4-én, tehát már 5 nap múlva városomba visszatértem. "123 Úgy nézett ki, a vörösök távozásával Olasz számára minden egyenesbe jöhet. Karcagon jelentkezett a városban időző román tábornoknál (Demetrescu és Mosoiu neve is szerepel a forrásokban), aki visszahelyezte, ám ő kimerültségére hivatkozva hat hónapi szabadságot kért, amit a városi közgyűlés meg is adott neki. Olasz elhagyta Karcagot és Debrecenbe távozott. Pár napi távolléte, majd szabadsága alatt Kacsicz Pál124 rendőrfogalmazót, helyettes alkapitányt nevezték ki a románok rendőrkapitánynak.125 Kacsicz személyes sérelmei 131
