Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből

• „egy

alkalommal egyik tisztviselőtársam bort kerített és a jelenlevőket is megkínálta"

• „én

magam is több ízben hozattam a városházára bort"

• „az

ottani fogyasztás sohasem haladta felül azt a mértéket, amit az akkori napok eseményeitől felzaklatott idegek megkívántak"

A vizsgálatot felmentéssel zárták le.

A helyszín a szolnoki városháza, annak is a - a román bombázás miatt - legbiztonságosabbnak mondott része, a Fehér-féle bolthelyiség volt. Hivatalos órákat is próbáltak itt tartani, de az ágyúzás és a fosztogatások miatt egyre több tisztviselő költözött be családjával együtt.

Zrumetzky főjegyző szintén maradt hivatalában a hatalomátvételek után is, bár őt is más területre (közélelmezési szakosztály) osztották be a kommün alatt. Az általa „ozsonnázásnak” titulált együttléteket így elevenítette fel:

• „bevallom,

nagyon jól esett egy kis szeszes italhoz jutni, mert az akkori izgatott állapot és cigányélet mellett az ember szervezete azt fokozott mértékben megkívánta"

• „jó,

hogy ott voltak a munkások, sok tervbe vett ostoba és káros intézkedés megtételéről lebeszéltük őket"

• a

jobb érzésű direktóriumi tagokkal hozattak italt, amit aztán együtt fogyasztottak el

• „a

szeszfogyasztás mértéktelenségig soha nem fajult", majd azonmód Bubla

viselkedését

kezdte el ecsetelni (csak ő „feledkezett meg magáról")

Bár a főügyész dorgálással büntette volna mindezekért, a fegyelmi bizottság vezetőinek ez a magatartás nem volt kifogásolandó.

Tóth Tamás városi tanácsos 1919-ben a népjóléti és munkaügyi szakosztálynál volt beosztva, illetményeit felvette. Bubla

helyett

ügyvezető alelnökként vezette a városi alkalmazottak szolnoki fiókját, sőt az országos értekezleten is megjelent a nyár folyamán. Mindez azért is figyelemre méltó, mert Tóth 1918 decemberétől tagja volt a Keresztény szociális Néppártnak, jegyzője volt a Szolnoki Polgári Szövetségnek és aktív szerepet játszott (az ún. Fehér Gárda helyettes parancsnoka, ütegparancsnok) a szolnoki ellenforradalomban, sőt Szamuely elé is állították, ahonnan azonban „Kocsis János detektív és Szabó Károly, a népjóléti szakosztály vezetője segítségével" kiszabadult. Elmondása szerint ezt követően a városházánál beosztott munkásoknál keresett menedéket. A szeszfogyasztásról:

• „minthogy

tudvalévőleg a proletár diktatúra alatt a legteljesebb szesztilalom volt s így máshol borhoz nem juthattunk, bort pedig, tekintve azt az izgatott állapotot, melyben a folytonos zaklatások és ágyúzások miatt voltunk, erősen kívántuk, a felkínált bort elfogadtam én is, annyival is inkább, mert annak visszautasításával nem akartam esetleg megsérteni azt a munkást, kitől az esetleges újabbi letartóztatásom esetére segítséget reméltem"

• „se

azelőtt, se azután szeszes itallal nem éltem"

• „több

ízben történt meg, amikor órák hosszát kellett időznünk, hogy a direktórium egyes tagjai italt hozattak, amelyet mi tisztviselők, a direktórium ott időző tagjaival együtt fogyasztottunk el"

127