Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
haláláról szóltak. Bácsy Gyula református lelkész vallomásában két esetről számolt be a helyi rendőrkapitánynak (egy karcagi kereskedő és egy hegyközpályi kisgazda elbeszélése alapján), míg Sántha István városi tanácsnok, helyettes polgármester cselédjével folytatott beszélgetését jelentette (általános felfogás és vélemény a fronton, hogy „hely! de meg kellene lőni, ha ide jönne").21 21 Uo. 22 Bővebben lásd: KONOK Péter: Az erőszak kérdései 1919-1920-ban. Vörösterror-fehérterror. Múltunk, 55. 2010/3. 72-91. p.; BÖDŐK Gergely: Politikai erőszak az első világháború után: forradalmak és ellenforradalmak Magyarországon és Közép-Európában. In: Az első világháború következményei Magyarországon. Szerk.: TOMKA Béla. Budapest, 2015.85-109. p.; SIKLÓS András: Magyarország 1918-1919. Budapest, 1978.127-128. P-23 VADAI S. 1928. 21. p. 24 A kérdésről: Haladás, 1918. november 17. 25 „Köztudomású tény az is, hogy a hazatért katonák jó része fegyver, töltény, kézigránát, sőt egyik itt Karczagon gépfegyver felett is rendelkezett... ” Rimaszombati István az ellene indított fegyelmi tárgyalás folyamán. MNL JNSzML IV. 407. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának iratai 15844/1937. 26 Kunszentmárton település vezetője háromezerre becsülte a hazatértek létszámát - közülük „másfélezer földmunkás, munkanélküli, nyomorgó" volt. Jászladány jegyzője több mint háromszáz munkanélküli leszerelt katonának kért munkaalkalmat az alispántól. MNL JNSzML XV. 3. a. Politikai és jóvátételi vonatkozású iratok gyűjteménye, Alispáni iratok 16213/1922. 27 Hatos szerint a „bolsevizmus számukra [...] egész egyszerűn az »elég volt« anarchikus tombolását" jelentette. HATOS Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története. H.n. [Budapest] 2018. 38. p. 28 MNL JNSzML XXXV. 64. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága személyi anyaga, A munkásmozgalomban részt vettek dokumentumai, az internacionalisták névjegyzéke. 29 MNL JNSzML IV. 407. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának iratai 15844/1937. 30 MNL JNSzML IV. 407. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának iratai 8725/1926. Tiszánál azonban sokkal „kézzelfoghatóbb" és valószerűbb volt a helybeli bűnbakok megnevezése, majd felelősségre vonása, amely sok helyen erőszakos, fegyveres úton valósult meg.22 Kik és miért kerülhettek a bűnbak szerepébe, és kik voltak a végrehajtók? A nehéz helyzetben lévők, nélkülözők, szeretteiket elvesztők és hazavárók, az irigyek egyaránt „a főszolgabírót és a jegyzőt, községi tanácsost és a kisbírót" szidták, az „úgynevezett nadrágos embereket és a gazdákat"ő3 Azokat, akik rekviráltak, akik a segélyeket osztották, akik a felmentéseket intézték (vagy nem), akiknek jobban ment.24 A számonkérésekben, megmozdulásokban, illetve - sokan közülük - a párhuzamosan zajló fosztogatásokban is aktív szerepet játszottak a fegyverrel25 hazatérő katonák és hadifoglyok.26 Ez utóbbiak közül többen az orosz forradalom eszméivel felvértezve érkeztek haza.27 Közülük volt egy Kálmán László szolnoki „internacionalista", aki 1915-ben került hadifogságba, majd 1918-ban „Jekaterinburgban tartózkodott, ahol a cár és családja külső őrizetében, majd jár őr szolgálatban vett részt". 1918. október végén ért haza Magyarországra. Moszkvai búcsúztatóján „olyan megtiszteltetés érte, hogy kezet fogott vele Lenin elvtárs".28 Mindent egybevetve 1918 novemberében elmenekült a községi jegyzők jelentős része, öt főszolgabíró közül négy lemondott, hat rendezett tanácsú város polgármestere közül négy elhagyta a helyét (Jászberény, Karcag, Mezőtúr, Szolnok). Életveszélyes fenyegetés miatt távozott posztjáról a negyedik legnépesebb megyei település (ekkor nagyközség), Törökszentmiklós főjegyzője.29 112
