Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
A tagosításra nagy szükség volt a vármegyében is, hiszen a 18. század végén, a 19. század elején még zömmel a negyed jobbágytelek volt többségben. A század végére ezek általában megfeleződtek.30 Az elégedetlenségre utal az is, hogy 1893-ban a megye törvényhatósági bizottsága is kérelemmel fordult a képviselőházhoz a tagosítás ügyében, erősen szorgalmazva azt.31 apródonkénti eladogatása és öröklés folytán történt elaprózódása volt. A 19. század 70-es, 80-as éveiben az ország legjelentősebb agrárvidékein megtörténtek a birtok elkülönözésekkel egybekapcsolt tagosítások. De az ideális állapotot, az egy tagba összevont birtok kialakítását csak a volt földesurak tudták megvalósítani. A faluhatár parasztság kezén lévő részeinek tagosítása - egynéhány települést és a kiváltságolt területeket leszámítva - csak a 20. század első évtizedeinek végén vette kezdetét. Az egy tagba való összevonást még ezek a tagosítások sem tudták megoldani, és a paraszti gazdálkodás akut problémája maradt egészen a termelőszövetkezetek megszervezéséig, áthúzódva a Horthy-korszakon, felerősödve az 1945-ös földreform révén. Lásd: BÁN P. 1980. 887-888. p. 29 SIMONFFY Emil: A parasztföld és a tagosítás. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848- 1914. (Szerk.: Szabó István) I. köt. 207-264. p., továbbá NÁDASDI József: Tagosítások és birtokrendezések Magyarországon a XIX. század közepétől 1956-ig. Nyíregyháza, 1996. 5-100. p. 30 BOTÁR Imre: Szolnok agrártörténete a XIX. században. In: Századok, 1943. 82-83. p. 31 Adatok és vélemények a tagosítás és birtokrendezés új törvényhozási rendezéséhez. Bp. 1904. Tájékoztató VIII. lap. Idézi: NÁDASDI József: 1996. 35. p. 32 NÁDASDI József: 1996. 53. p. utal HANTOS László: A mezőgazdasági ingatlanok elaprózódása. Bp., 1944. 27-33. p. című dolgozatára. 33 NÁDASDI József: 1996.91. p. utal „A tagosítás jelentősége és végrehajtása. Bp., 1938.30. p." című kiadványra. 34 BALOGH István: 1972.452. p. „A Nagykunság területe 883 km2, átlagos népsűrűsége 44 fő, de Karcagé csak 23 lélek km2-enként." A tanyás gazdálkodásnak a Nagykunságban alkalmazott üzemi formája és az alacsony népsűrűség - véleményünk szerint - korrelációban van egymással. Ezen az üzemi formán a helyenként végrehajtott tagosítás sem sokat változtatott. 35 BALOGH István itt BALÁSHÁZY János: A háztartás és a mezei gazdaság tudománya. I-II. köt. Debrecen, 1838., Elárult pályairat. Debrecen, 1845., A tagosztályban való zavarok tisztába hozataláról. Pest, 1857. műveire hivatkozik. A helyzet csak romlott az első világháború után. Nádasdi József utal erre Jászfelsőszentgyörgy esetében: A község „lakosainak száma 1910-1940 között 2.529-ről 2.720-ra (191 fő) gyarapodott (9,3%). Eközben a parcellák száma 3727-ről 4790-re (1063 db-al) nőtt. Ez 28,5%os növekedést jelent. Legjelentősebb a szántóparcellák számának növekedése (2025-2792; 38%), ezt követi a rét (966-1196; 23,8%), majd a szőlőparcellák (736-802; 66 db, 8%). Egy parcella átlagos nagysága 1910-ben 1,2, 1940-ben viszont már csak 0,96 kát. hold volt. Itt is csökken az 5 holdon felüli birtokszám, miközben nő az ezen aluli. "32 Alattyán 360 kisbirtokosa is arról panaszkodott, hogy csak abban az esetben képesek állataikat fenntartani, ha a tarlókat legeltetik.33 Balogh István utal rá, hogy az 1850-1860-as években a Nagykunság és Debrecen határa az Alföldön viszonylag a legnéptelenebb terület.34 „Az üzemi forma alakította ki a határbeosztást, ami abban nyilvánult meg, hogy a városok körül évszázadokkal előbb kialakultak a gazdálkodási övék; a zárt települést körülvevő szőlőskertek övén kívül négy-hat kilométer szélességben terült el a belső legelő gyűrűje, a háznál tartott igás- és fejős jószágok és a sertések legelője. Ezen túl 7-20 km szélességben volt a szántóföldi öv a tanyákkal, majd a külső, pusztai legelők zónája."35 Ez az üzemi forma azután tartotta magát egészen az 1950-es évek elején megindult termelőszövetkezeti fejlesztésekig - helyenként kisebb-nagyobb eltérésekkel. Ez volt a minta 55
