Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
a falvak számára is, ezt másolták le az adott lehetőségeiket kihasználva, de az „elv", a „minta" adott volt. Évszázadok tapasztalata összegződött ebben a formában, hiszen számukra ez így volt gazdaságos. A Jászság és a Nagykunság esetében bizonyítják ezt a kataszteri és a katonai felmérések térképei is. Balogh István véleménye szerint a Nagykunságban végrehajtott tagosítások ellenére nem változott lényegesen a gazdálkodás formája. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy ez a terület az egyike az Alföld viszonylag legnéptelenebb részeinek.36 Balásházy János rámutatott tanulmányaiban37 arra, hogy a tanyás gazdálkodásnak a Nagykunságban gyakorolt formája az oka az alacsony népsűrűségnek is. Ezt a véleményt látszik alátámasztani azóta a Nagykunságról és a Jászságról megjelent gazdag néprajzi irodalom is, amelyben nemcsak gazdálkodási módszereikről38 , életvitelükről, de a tanyák építéséről is részletesen tájékozódhatunk.39 36 A Nagykunság területe 883 km2, átlagos népsűrűsége 44 fő, de Karcagé csak 23 fő négyzetkilométerenként. 37 BALÁSHÁZY János: A háztartás és a mezei gazdaság tudománya. I-II. köt. Debrecen, 1838. II. köt. 276-313. p.; Elárult pályairat. A tagosztály. Debrecen, 1845.134-140. p.; A tagosztályokban való zavarok tisztába hozataláról. V-XVI. 66. p. 38 BELLON Tibor: Beklen. Karcag, 1996. Különösen: 9-38. és 373-392. pp. 39 Pl. GYŐRFFY István: A Nagykun tanya. In: Néprajzi Értesítő, 1910.; VARGHA László: A tilalmasi tanyák építkezése. P., 1940.; MISKOLCZY László - VARGHA László: A Nagykunság vidék népének építészete. Bp., 1943. 40 Kommenció: (latin eredetű régies, mezőgazdasággal kapcsolatos kifejezés) a szegődményes, mezőgazdasági cselédek természetbeni bére. A nagybirtokos övezet tanyás gazdálkodása alig tér el a redemptus övezetben megismert rendszertől és formától, ami a nem a földbirtokosok által létesített tanyákat illeti. Az eltérés csupán annyiban regisztrálható, hogy a parasztgazda kinti munkáit tanyással felügyelteti, végezteti el, aki éves gazdasági cseléd. Amennyiben nagyobb mennyiségű állatállomány gondozása is feladata, úgy a gazda felelőst, teleltetőst fogad mellé segítségül. A nagybirtokos övezetben azonban más kép alakult ki. A nagybirtokos földbirtokán majort, majorokat hozott létre a föld gazdaságosabb hasznosítása szempontjai szerint. A föld megművelésére gazdasági cselédeket alkalmaz. Ok már igazi tanyalakók, akik családostól a tanyán élnek. A közelükben elterülő zárt településekhez esetleg rokonsági kötelék fűzi. A szabad majorost a földbirtokos, illetve gazdatisztje, esetleg a pusztagazda a majornak és környékének a rendben tartására fogadta fel. A családos majoros gondozta a majort és annak környékét, tarthatott egy-két sertést szaporulatával együtt, és egy fejőstehenet. A lakásért évente 10-14 pár csirkét fizetett, vagy néhány napot dolgozott. A birtokból vállalhatott két-három hold kukoricaföldet; a szántást, vetést, behordást a tulajdonos végezte, az egyéb munkákat a majorosnak adta, és ezért a termés egyharmadát kapta. Kaszálás, kapálás idején napszám ellenében a birtokosnál dolgozhatott, máskülönben akárhova elmehetett munkába. Aratást is vállalhatott a birtokon, amennyit képes volt elvégezni. Amennyiben a birtokos a jószágát a tanyán teleltette, a majorosnak téli kommenciót40 fizetett. A kommenciós majoros éves, családos cseléd, aki lakást is kapott. Főleg olyan gazdaságokban alkalmazták, ahol a paraszti üzemnagyságot meghaladó, majorjellegű gazdálkodást folytattak. Munkájuk, fizetésük nagyjából a nagybirtokok hasonló jellegű - béres, kocsis - éves cselédeihez hasonlított. 56
