Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
A Tisza szabályozása után módosult a kép. A rétek, legelők visszaszorultak. Ezzel párhuzamosan a víz alól kikerült homokos részeken megindult a szőlő és a gyümölcs termelése. Ez főként a Jászság északnyugati és északi részében (Jászfényszaru, Jászberény, Jászboldogháza, Jászszentandrás, Jászdózsa), és a Tiszazug két nagy homokfoltján (Tiszaföldvár és Cibakháza térsége, illetve Cserkeszőlő területe) egészen megváltoztatta a táj képét.6 6 Adatok Szolnok megye történetéből. I. köt. Szolnok, 1980.49-51. p. 7 BALOGH István: Az alföldi tanyás gazdálkodás. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. (Szerk.: Szabó István) I-II. köt. Bp., 1972. II. köt. 429-479. p. 8 GALGÓCZY Károly: Magyarország, a Szerb vajdaság s Temesi bánság mezőgazdasági statisticája. Pest, 1855. 177-178. és 263-270. p. 9 WELLMANN Imre: Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században. In: Agrártörténeti Szemle, 1961. 3-4. szám. 344-370. p. 10 BALÁSHÁZY János: A tagosztályban való zavarok tisztába hozataláról. Pest, 1857. V-XVI. 22-28, 220. kk. Tanyás gazdálkodás a megyében „A magyar mezőgazdaságban már a jobbágyfelszabadítás előtt két, egymástól jól megkülönböztethető határhasználati, termeléstechnikai és üzemszervezésiforma - a kor szak mezőgazdászainak elnevezése szerint: gazdálkodási rendszer - élt egymás mellett.”7 - írta Balogh István, a magyar mezőgazdaság 19. századi történetének és néprajzának egyik legjelentősebb kutatója. Az egyik gazdálkodási rendszer az ebben az időben Európa-szerte általános, nálunk az egykori jobbágyközségek tagosítatlan határain mindenfelé fennálló dűlőkre osztott, ugarnyomásos, fordulókényszeren alapuló gazdálkodás volt. A másik gazdálkodási rendszer Galgóczy Károly szerint8 a tanyás gazdálkodás volt. Ez már lényegesen kisebb területen volt elterjedve. Ennek előnye a munkamegtakarításban rejlett és több lehetőséget adott az okszerű művelésre; lehetővé tette a belterjességet, mert a gazda - elvileg - állandóan a gazdaságban tartózkodhatott.9 Galgóczy Károly néhány mondatos megjegyzése felhívja ugyan a figyelmet magára a jelenségre, de nem hatol a probléma mélyére. Átgondolva a szóban forgó gazdálkodás összetevőit megállapítható, hogy ez bonyolult kérdés megyénkben is. Hiszen mind üzemszervezeti, agrártechnikai, birtokjogi, mind bizonyos társadalmi problémák vizsgálatát kellene elvégeznünk utólag akkor, amikor már forrásunk is alig van, amit analizálni tudnánk. így nem tehetünk mást, mint a kortárs szerzők műveire támaszkodva kíséreljük meg a jelenségeket leírni és értelmezni azokat. Balásházy János - aki élénk figyelemmel kísérte az ország, főként az Alföld mezőgazdaságának életét - állapította meg, hogy a tanyás gazdálkodás legfőbb kísérő jelensége a legelőterületek nagyarányú feltörése. A legelők helyén kialakított egyoldalú gabonatermesztés nemcsak, hogy megbontja a tanyás gazdálkodás korábbi üzemi formáját, hanem a gazdálkodás egyensúlyát az állattenyésztés rovására a gabonatermesztés felé billenti.10 Nagyon fontos és lényeges megfigyelése volt ez Balásházy Jánosnak, hiszen - megállapítása szerint - a tanyás gazdálkodás esetében az egymástól területileg elkülönített szántó47
