Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
földek, kaszálórétek és legelők szoros üzemi egységet alkottak, és ennek az általa magyar gazdálkodási rendszernek nevezett üzemformának a fenntartása mindaddig ajánlatos, míg a paraszti gazdálkodásban a takarmány termesztés elegendő teret nem nyer.11 A tanyás gazdálkodás kialakulásának jól meghatározhatóak a feltételei: nagy kiterjedésű határ, a földesúri és jobbágyföldek elkülönített volta, a szántóföldi területnek a legelőtől való területi elválasztása, a határ művelés alatt álló részének legeltetési szolgalom alóli mentessége. Ehhez járult még a Jászkun Kerület helységeinek különleges földhasználati joga (más országrészben a jobbágybirtoklásnál szabadabb mezővárosi birtok- és tulajdonjog), stb. 11 Ezt támasztotta sokoldalúan alá BALOGH István is a fent említett tanulmányában (432. p.). 12 Az állattartó és telelő szállásoknak földművelő tanyákká való átalakulásának folyamatára, az átalakulást előidéző gazdasági okokra és az azt kísérő társadalmi következményekre elsőként Szabó István mutatott rá, hangsúlyozva, hogy az alföldi tanyás gazdálkodás súlya már a 18. század óta a földművelésen és nem az állattartáson nyugszik. (SZABÓ István: Kísérletek az alföldi tanyarendszer megszüntetésére az 1780-as és 1850- es években. Különlenyomat az Agrártörténeti tanulmányokból Bp., 1960) - Vö.: FÉNYES Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. II. javított kiadás. I-VI. köt. Pest, 1841-1844. 13 Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Buda, 1865. - Meg kell jegyeznünk, hogy e felmérés nem teljes mértékben tünteti fel a tanyás gazdálkodású helyeket. 14 BALOGH István: 1972. II. köt. 438. p. A fent vázolt lehetőségek ellenére egyelőre a megyénkben csupán egy-egy helység (Kunszentmárton, Türke ve) határrészén alakult ki nyomokban tanyás gazdálkodás. Feltehetően a gabona-kukorica vetésváltással élő, vagy még az ennél is extenzívebb monokulturális gabonatermesztést folytató, az állattenyésztésre még mindig nagy súlyt helyező jászsági és nagykunsági helységek öntudatlanul gátolták bizonyos fokig a gabonatermesztésre való áttérést.12 Fényes Elek idézett munkájában a Jászkun és Hajdú kerületek együttes adatait jeleníti meg, de utalt arra, hogy a kerületek mintegy 14.375 km2-én - 60-70 helységben teljes egészében, vagy határának egy részén - folytattak tanyás gazdálkodást az 1840-es évek végén. Balogh István véleménye szerint a paraszttanyák népességét ebben az időben 45-55 ezer léleknél aligha becsülhetjük többre, ami az adott kerületek népességének mintegy 2-3%-át tette ki. A tanyás gazdálkodás nagyobb mértékben történő általánossá válása csak a jobbágyfelszabadítást követő időben terjedt el jelentősebb területre kiterjedően a megyében. A számításba jöhető területek az első kataszteri felmerés alapján figyelhetők meg.13 Sajnálatos tény, hogy e felmérés során éppen a Jászkun Kerületben elterülő tanyás pusztákat nem vették fel elkülönítve a falutól, pedig egyes esetekben megállapítható, hogy a helységek nagy részében épp a pusztákon már népes tanyák állottak. Öcsöd, Túrkeve egész határterülete tanyásgazdálkodású. Alsószentgyörgy, Apáti, Arokszállás, Berény, Dorozsma, Felsőszentgyörgy, Fény szaru, Jákóhalma, Karcag, Kisér, Lacháza, Ladány, Mihálytelek, Szentmárton helységeknek csak a távolabbi pusztáin tudunk tanyákról. A felsorolt helyek összes területe a hozzájuk tartozó pusztákkal együtt 652.753 kát. hold, az egész kerületé pedig 859.392 kát. hold, így a tanyáshelyek területe az egész kerület 72%ára14 tehető. 48
