Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
tervek voltak az épületével, ezért a tanács nem is hirdette meg rá a bérleti lehetőséget.151 Szerveződött ugyanis a Magyar Honvédség, amelynek az alakulatai számára laktanyákra volt szükség. A város a Farkas fogadót jelentős ráfordítással kaszárnyává alakíttatta át. Abban kapott helyet az 1872-ben Karcagra vezényelt 47. honvédzászlóalj 275 katonája, felszerelése, trénje, lóállománya etc. Amikor az alakulat 1887-ben Debrecenbe költözött, a kiürült kaszárnya egy részét raktárként, egyesületi helyiségként etc. hasznosították. 1899-ben Tassy Becz Géza polgármester hivatali idejében született a döntés egy karcagi szegényház alapításáról, amely 1900 februárjában a Farkasban nyert elhelyezést és ott is nyílt meg.152 Az 1967-as évig működött itt, elköltözése után a néhai fogadó épületét lebontották. Helyére iskola épült. 151 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1869. november 3. 97. sz. 152 Szegényház Karcagon In: Nagy-Kunság (XXIV. évf. 50. sz.) 1899. december 10. 3.; Polgármesteri jelentés 1901. 27. sz. 153 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1741. 154 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1782. október 17. 155 SZABÓ István: Az alföldi csárdák pusztulása a szabadságharc után. In: Debreceni Képes Kalendáriom az 1930-ik közönséges esztendőre. Debrecen, 1930. 79. p. 156 Uo. A csárdák, mivel a településektől távol épültek, tehát a hatóság figyelő, ellenőrző tekintetén kívül estek, igen hamar a törvényen kívül járók, bujkálok, az örökösen úton levők szállásai lettek. Ugyanakkor éppen ezért igen korán felkeltették a felsőbb hatóságok figyelmét. 1741-ben a megsokasodott katonaszökevények felderítése érdekében országos utasítást adtak ki a csárdák és a tanyák szigorú ellenőrzésére.153 1782-ben a közbiztonság javítása miatt rendelték el a csárdák összeírását és rendszabályozását.154 A megrendült közbiztonság, az útonállások számának megnövekedése volt az oka az osztrák katonai hatóság részéről az 1852 decemberében elrendelt csárdaösszeírásnak, amellyel együtt „a nem feltétlenül fontos" csárdák lebontásáról vagy bezárásáról tett javaslatot is elvárták az összeírást végző tisztviselőktől. Szabó István tanulmánya szerint 400 körüli a katonai szervek által 1853-ban ezen az úton bezáratott csárdák száma, közülük kétszáznak az épületét is lebontották.155 A Jászkun Kerület ismeretlen számú csárdáiból kilencet lebontásra, hármat bezárásra javasoltak,156 de a karcagi határt egyik sem érintette. A karcagi csárdák végét a földrajzi környezet megváltozása hozta el. 1846-ban ugyanis megkezdődött a Tisza szabályozása, amelynek az 1850-es évek közepétől a nagykunsági területeken is érzékelhető következményei voltak. Az áradások elmaradása, a mocsarak területének visszahúzódása más, rövidebb útvonalak kitűzését, sőt újabb utak létesítését tette lehetővé. Karcag környékén ilyen volt a 19. század második felében keletkezett karcag-püspökladányi, valamint a déli irányba, Karcag-Bucsa-Füzesgyarmat felé vivő út. A Tisza-szabályozás eredményeihez képest korán, 1857 novemberében átadásra került a Szolnok-Debrecen vasútvonal, amellyel az évtizedek során újabb, a vidék számára fontos vonalak és mellékszárnyak nyíltak, pl. Püspökladány-Nagy várad (1858), Kisújszállás-Kál-Kápolna (1887), Karcag-Tiszafüred (1896) felé. A teherszállítás ezzel néhány év alatt a jóval gyorsabb és biztonságosabb vasútvonalakra helyeződött át. Ez tett pontot elsőnek a Kis Ágotái csárda 42
