Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
történetére, majd követte ezt a Karajánosi vagy Pingyó csárda és a Farkas Fogadó - amelynek már 1869 körül jövedelmezőbb hasznosítási módot találtak - és mint szálláslehetőség, a Bárány fogadó is erősen leépült. A többiek közül a Szelest és a Morgót a mindennapi városi forgalom és a vásári bevételek tartották fenn. A kiterjedt tanyavilág peremén a település legtávolibb lábnyomainak számító Tíbuczi, és a ladányi tulajdonú Ágotái csárdák - mint a tanyák népének, puszták pásztorainak a közösségi élet minimumát jelentő találkozó helye, italmérése, boltja - húzták még a legtovább, kis eltéréssel a 20. század közepéig. A vasút azonban szintén megteremtette azokat a létesítményeket, amelyeknek az utasok ellátásában is igen komoly szerep jutott. Karcagon az állomáson engedélyezett italmérés helyére 1869 őszén Szlaniska Mihály vasúti pénztárnok kívánt - szintén „szorosan a vaspálya területén" - egy „restauratiót", azaz vasúti vendéglőt (ti. „restit" - E. Gy.) nyitni. A tanács azonban az évek alatt maga is szembesült a vasúti vendéglátás hasznával, ezért Szlaniskának a restit nem engedélyezte, határozatba hozta viszont, hogy „a vaspálya állomásnál az útasok és különösen a fuvarosok befogadására egy szálloda építtessék". A „felállítandó szálloda" helyének kijelölésével Bedő Lajos főjegyzőt, Nagy Pál városgazdát és Perge János képviselőt bízták meg.157 Ez a vállalkozás lett aztán a MÁV emblémájáról Szárnyaskeréknek címzett létesítmény elődje, vagyis egy újgenerációs (vasúti) csárda az állomás szomszédságában. 157 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1869. október 22. 92. sz. A környékbeli kereskedők távolibb városokból beszerzett árukészletét a karcagi állomáson rakodták ki. Innen - a tiszafüredi vonal megépítéséig (1896), de sok faluba még az után is - fuvarosok egész csoportjai szállították azokat tovább. Rájuk gondolt a tanács, amikor elsősorban a téli hidegre tekintettel nekik és lovaiknak éjszakai helyet kívánt biztosítani. 43