Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúttörténetéhez a Tanácsköztársaság alatt
kiskörei hidat is. Az itt közölt forrás alapján lehetséges, hogy megtekintette az utóbbi átkelőhelyet is és parancsot adott az eltorlaszolására.16 16 A Poroszlón lezajlott eseményekről részletesen ír LENGYEL András: A „tizedeltető" Lukács György. Egy politikai folklór - szüzsé történeti hátteréhez. HVG, 2017. január 25. 75-92 p. - www.forrasfolyoirat.hu 17 Gheorghe D. Mardarescu tábornok (lasi, 1866. augusztus 04. - Bad Nauheim, Németország 1938. szeptember 05.) - RÓNAFÖLDI Zoltán: 13. p. Tiszafürednél a románok május 3-án a hídon át Poroszlóig nyomultak. A következő hónapban azután ennek a hídnak is felrobbantották a középső részét. A Szolnokig előrenyomuló román csapatok a várost intenzív ágyútűz alá vették. A hónapokig tartó tüzérségi csapás súlyos károkat okozott a megyeszékhely épületeiben. De nemcsak a román ágyúk veszélyeztették a vasúti közlekedést, hanem a Tiszán levonuló árhullám is. A Tisza megduzzasztotta a Zagyva folyót is, ezért a Szolnok-Új szász közt húzódó töltés is veszélybe került. A vasúti közlekedést be is szüntették ezen a vonalon, sőt Tiszavárkony és Újbög között is szünetelt a forgalom. Szolnok ágyúzása megrongálta az ó-szolnoki szivattyúkat is, találatot kapott a nagyállomáson a távírda, és a vágányok közé is hullott ágyúlövedék. Ugyanakkor megjelentek az első román követelések a vasúttal kapcsolatban. Mardarescu tábornok parancsára a Tisza vonal elérésekor az alábbi járművek átadását kérték: 1.800 mozdony, 4.100 vasúti személykocsi, 40.000 fedett és 27.000 nyitott teherkocsi és az összes páncélvonat átadása a románoknak.17 Indokként az szerepelt, hogy amikor a magyar-osztrák csapatok benyomultak Romániába, sok vasúti felszerelést elvittek. Szolnokra az állandó tüzérségi tűz miatt a vonatok június 21-től már nem közlekedtek, elmentek az Abonyi úti megállóig és onnan visszatolattak Új szászra. Ugyancsak ezen a napon került sor a Magyar Szállítók Vezetőségénél egy megbeszélésre, amelynek tárgya a románok ellen tervezett offenzíva volt. Minden vasúti Tisza-hidat használhatatlannak ítéltek, csak megyeszékhelyünkön maradt meg épségben a közúti Tisza-híd. Ezért a vasúti szállítások lebonyolítására szárnyvonalat terveztek Szolnoktól Szajolig. Úgy képzelték el, hogy a közúti hídon síneket fektetnek le, a mozdonyokat és a járműveket pedig lovakkal vontatják át. A 377 sorozatú mozdonyt szerették volna áthúzatni, de már az értekezleten felmerült, hogy a közúti híd tartói nem bírják el azt. Ezt úgy próbálták orvosolni, hogy majd szétszedik a járművet. A vonalparancsnokságot Ceglédről ismét Szolnokra tervezték áthelyezni. A július 17-én kelt jelentés felsorolja, kik vették igénybe a különvonatokat. Hat nap múlva azonban már a Vörös Hadsereg visszavonulásáról tudósítanak a napló bejegyzései. Szolnokon találat érte az aláaknázott közúti Tisza-hidat, aminek következtében az felrobbant. Az állomást ismét lőni kezdték, egy lövedék az éttermi részbe csapódott. Szolnokról elmenekült a forgalmi, vontatási és pályafenntartási személyzet, így a vasúti feladatokat egy vasútüzemi század bonyolította le. Augusztus 1-jén a Vörös Hadsereg visszavonult, Újszász állomást is kiürítették. A következő napon a városba ismét bevonultak a magyar csapatok, de ez kérészéletűnek bizonyult, a Tanácsköztársaság kormánya időközben ugyanis lemondott. A vasúti rendelkezésekben feltűnik egy Stanulescu nevű román vasúti igazgató. Mozdonyokat és szenet kér Szolnokra, és a vonatok közlekedését meghosszabbítja 242
