Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)
[...] Jászberényben 1919. május 2-án, amikor a vörösek a románok vélt előrenyomulása miatt menekülőben voltak, Gárdos Godzélig Henrik kárpitossegéd, volt járási direktóriumi alelnök. Fecske János jászberényi malomtulajdonost azért, mert ez az elvtárs megszólítást visszautasította, több vöröskatonával a fogházba kísértette, útközben forgópisztolyával véresre verte, rá is lőtt, de nem találta [el], közben történetesen akkor szabadult a fogházból az ott ellenforradalmasság miatt egyhavi fogházbüntetését kitöltött Egressy Kálmán tartalékos hadnagy, aki a látott brutalitástól felháborodva Fecske János védelmére kelt, amire Gárdos most már Egressyt vette üldözőbe forgópisztolyávaL Azt addig üldözte, amíg ez a fogház udvarán megszorult s őt ott közvetlen közelről forgópisztolylövésekkel agyonlőtte. Gárdosnak ezen közönséges bűncselekményét a jászberényi munkástanács és direktórium kolomposabb tagjai úgy igyekeztek feltüntetni, hogy Gárdos cselekménye csak politikai bűncselekmény, amit önvédelemből követett el, egy veszedelmes ellenforradalmárral szemben. Felháborodással tiltakoztak a proletárbecsület nevében az ellen, hogy Gárdost a budapesti forradalmi tvszék fogságban tartsa. Jászberényben 1919. július 13-án a vörösek nagy népgyűlést rendeztek, arra előzőén, mint egy 300 főnyi vörös karhatalmat s egy gépfegyvert összpontosítottak rendfenntartás s esetleges ellenforradalmi megnyilatkozás elfojtása végett. Amikor a földmívelő nép a vörösök szónokát lehurrogta, eddig kideríthetetlen módon egy puskalövés dördült, utána megszólalt a vörös karhatalom kürtösének kürtje, s ezzel majd nem egy időben a már előzőén az egyik ház emeleti ablakában a gyűlés színhelyére beállított gépfegyver. Eme harsogástól és golyósüvítéstől a készenlétben tartott, különböző csoportokban elhelyezve volt vörös karhatalmi csapatok összevissza lődöztek, jórészben a menekülő tömeg felé, úgy hogy a lövöldözés végén 11 hullát szedtek össze és hivatalos megállapítás szerint 36 súlyosabb természetű sérülés történt, valóságban több, mert igen sok sérült nem is jelentkezett. Ezen júliusl3-i vérengzés kivizsgálására júliusi7-én megjelent Vágó Béla, a keleti hadsereg parancsnoka, megállapította, hogy a július 13-i vérengzés ellenforradalmi puccsnak a következménye, a város polgáraira büntetésből három millió korona hadisarcot vetett ki, annak behajtásával Heiszer Károly városparancsnokot megbízta, aki ezen összeget egy néhány nap alatt erélyesen behajtotta, azzal a biztatással, hogy pénzt vagy életet. Egyetlen szegényebb áldozat akadt, aki az ijesztgetés dacára sem kerített pénzt, s nem fizette meg a reá rótt összeget, s ebből semmi megtorlást sem szenvedett. A 3 millió úgyis befolyt. A terrorra és az attól való félelemre jellemző, hogy akinek magának pénze nem is volt, egy-két nap alatt ismerőseitől kikölcsönözte, vagy ingóit eladta, csak hogy a megtorlást kikerülje. Ugyanezen alkalommal a vagyonosabb polgárok ellen ruharazziát is folytattak, amelynek során azonban nem csak a ruhát, hanem más értékes ingókat is összeharácsoltak, mennyisége több vagyont tett ki. Szolnok, 1920. október 14-én Wiedorn Adolf királyi főügyész h. 236
