Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)
Jászladányi rögtönítélő katonai bíróság: Bár iratai beszerezhetők nem voltak, egyes nyomozati ügyekből megállapíthatóan elnöke Fodor György politikai megbízott, tagjai Magyar László volt vörös ezredparancsnok, Barta László és Breuer István, vádbiztosa Hacker Vilmos voltak. Ellenforradalmi ténykedésért Bornemissza Jenő volt jászkiséri főjegyzőt és Szőllősi Miklós volt kiskörei községi bírót halálra ítélték és előbbit terroristákkal agyonlövették, utóbbit pedig ugyancsak terroristákkal felakasztatták a jászladányi temetőben. Ezenkívül néhány ügyben nagyobb összegű pénzbüntetést róttak ki egyesekre azzal, hogy a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az ítéletet halálra változtatják át. Fodor György, Breuer István, Hacker Vilmos és Barta László ismeretlen helyen tartózkodnak, míg Magyar László több rendbeli gyilkosság miatt fogva van. A Bornemissza Jenő és Szőllősi Miklós sérelmére elkövetett gyilkosság miatt több egyén is van fogva, kik nevezettek kivégzésben részt vettek. Szolnok. 1920. október 21. Wiedorn Adolf kir. főügyész-helyettes A szolnoki királyi ügyészségtől [2]: [Jelentés a vörösterror halálos áldozatairól] 1920.E[nöki]l.60/93-2. szám. [...] Május elején a proletárok a vörös májust feltűnő hangon és rikítóan ünnepelték vármegye szerte. A zeneszó mellett tobzódóak diadalkiáltásait azonban a tiszántúli részekről felhangzó ágyúbömbölés szakította meg, s akik pár órával azelőtt, mint az egész polgárságnak elnyomó despotáiként élet és vagyon felett rendelkeztek, rendszertelen futással menekültek a Tiszától messzebb fekvő tájakra, a tanácsköztársaság majdnem összes szervei, fegyveres alakulatai egyaránt rohantak, arról, hogy a közrend fenntartását valamely szervre bízták, szó sem volt. így a vörösek váratlanul gyors elmenekülésének szükségképpeni következménye volt az, hogy az itt maradt polgárság a közrend megóvása végett és a csőcselék rombolása ellen szervezkedjen. Ahonnan a vörösek elfutottak, mindenütt megalakult a polgári gárda, vagy polgárőrség néven nevezett szervezet, akiknek pillanatnyi feladatát a közbiztonság megóvása képezte. Természetes, hogy ezt nem az elfutó vörösök párthívei, hanem a törvényes alapon álló polgárság sorába tartozók alkották. A románok azonban a Tiszán nem jöttek át. Ezt az elrohant vörösök megtudván, visszatértek, és pedig rendszerint un. terror-, vagy tengerészcsapatok fedezete alatt. Megkezdődött a legrémületesebb üldözés azok ellen, akik elmenekülésük után rendfenntartás végett szervezkedtek. Ezeket, mint ellenforradalmárokat üldözték. Ez a háttere a felsorolandó esetek legtöbbjének. 232
