Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)
hiszemben, hogy a vörös uralom végórája elérkezett, azonnal meg is tettek. Erre a direktórium s munkástanács tagjait a községi irodába őrizet alá helyezték s a község végén táborozó tüzérséget Markbreit Aladár 36 tart, százados telefonon felhívta, hogy a fegyvert tegye le, illetve ezt a kiküldendő Megyeri Antalnak adja át, mert ellen esetben lövetni fogja őket, közölte egyben a tüzérséggel, hogy ő, mint az entente előcsapatok parancsnoka beszél s hogy csapatai a községet három oldalról körülzárva tartják. A tüzérség ellenkezés nélkül megadta magát s a lefegyverzést Megyeri Antal egy pár diák s polgár társaságában végrehajtotta. 36 Markbreit Aladár tiszavárkonyi földbirtokos volt. 37 Jászkarajenő Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott. A vörös fegyvertelen tüzérséget azután néhány polgárőr Szolnokra akarta kísérni azon biztos tudatban, hogy az ellenforradalom már itt is diadalt aratott. A szolnoki gyártelepek közelébe érve a katonák reá jöttek, hogy őket becsapták s erre Smuk vörös ezredparancsnok vezetése mellett Tiszavárkonyba visszatértek, hogy az őket lefegyverző néhány személyen bosszút álljanak. Az ellenforradalom szervezői azonban értesültek ekkor már, hogy magukra maradtak s a tervezett ellenforradalom nem sikerült s a vezetőség, hogy életét megmentse a közeledő s bosszút üvöltő csapatok elől, a Tiszán átmenekült románok által megszállott területre. Megyeri Antal csendőrmester házát ekkor sem hagyta el, hiába volt a jóakaróinak minden figyelmeztetése, kötelességét teljesíteni akarta élete árán is. A vörös csapatok parancsnoka a Direktórium embereitől értesült a történtekről s az ellenforradalomban részt vevő vezetők elfoglalását rendelte el. Megyerit május 4- én elfogták s a csőcselék és a katonaság állandó ütlegelése között, amelyet az néma hősiességgel tűrt, a községházára kísérték. Eközben Smuk megalakította a vésztörvényszéket, melynek elnöke ő volt, tagjai pedig szárnysegéde, Engel Aladár s még egy ismeretlen katona s a direktórium tagjai közül Garai István dir. elnök, Bárány Imre és Jáger Sándor direktóriumi tagok. Ez a vegyes polgári és katonai tszék Megyerit kihallgatta s halálra ítélte. Megyeri a tárgyaláson védelmet nem terjesztett elő, bár a tárgyalás alatt állandó gúnyolódásnak s lelki sanyargatásnak volt kitéve, többek közt midőn a bántalmazások folyamán szenvedett, sérülései következtében sebláztól gyötörve vizet kért, akkor egy marék sót akartak szájába tömni, a nyitott ablakhoz vezették s az ott várakozó csőcseléknek bemutatták, hogy „itt van a nagy fehér, ki nem sokára lógni fog!" Ilyen testi s lelki kínzások után elrendelték az ítélet végrehajtását. A kivégzésre alkalmas helyre maga Megyeri vezette hóhérait s miután magát katonás „támasz" állásba helyezte, felszólította azokat, hogy végezzenek. Az egyik emberiesebben gondolkodó vöröskatona erre azt az ajánlatot tette, hogy a kivégzendő is ember, kössék be legalább a szemét, Megyeri azonban állítólag e kifejezéssel: „Gazemberektől semmi féle kegyelem sem kell!" nem engedte meg, majd elkiáltotta magát: „Éljen a haza!" mire a vöröskatonák fegyvere eldördült s a hőslelkű csendőr holtan rogyott össze. Jogi szempontból érdekes eset a Jászkarajenőn37 a munkástanács által hozott ítélet is, mely Halmai Péter ottani gazdát, azért mert az a munkástanács ellen sértő kifejezést használt, 300 korona pénzbüntetésre ítélte. Sértett, vádló, bíró, tanú, sőt még az ítélet végrehajtója is egy személyben egyesült itt. 231
