Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)

Wiedorn jelentésében a szolnoki áldozatok neve több esetben pontatlanul szerepel, mivel egy részük nem helyi lakos, hanem máshonnan idevezényelt katona, csendőr és a megszállt területekről érkezett menekült volt. A főügyész-helyettesnek ugyancsak téves megállapítása, hogy már május 2-án megkezdődött a megtorlás, hiszen a vörös csapatok csak május 3-án, a délutáni órákban foglalták vissza Szolnokot.

A rögtönítélő bíróságok a forradalmi törvényszékektől eltérően még a törvényesség formális betartását sem tartották szem előtt. A vádat, a védelmet és az ítélkezést egyesítették ezek a testületek. A vádlott védelmének jogi képviseletére pedig egyáltalán nem volt lehetőség. A néhány perc alatt lefolytatott tárgyalásokon ekkor, május elején még jegyzőkönyvet sem vezettek, ezért az ítélkezéseknek írásbeli nyoma nem maradt. Szamuely gyakran szubjektív érzései által vezérelve - sőt egyes esetekben tényleges vád nélkül, amire a rendes forradalmi törvényszékek esetében nem volt példa - maga döntött élet és halál között. Az egyenruhában elfogottakat halálra ítélte, mivel mindannyiukat - más bizonyítékok nélkül is - fehér lázadónak tekintette. Ám számos civilt, köztük egy 16 éves középiskolás diákot is agyonlövetett, aki a letartóztatottak között apját kereste és állítólag a teljhatalommal felruházott népbiztost megsértette.24

Néhány szolnoki lakost azonban szabadon bocsátott. Az anarchia és a törvénytelenség elképesztő mértékre hágott ebben az időben Szolnokon. Ezt bizonyítja László Imre vasúti detektív tragédiája is, akit ugyancsak Szamuely elé hurcoltak. Ám ő mégsem ítélte el, mivel nem vett részt a fehérlázadásban. Ehelyett megbízta a vasutasokat, akik haragudtak Lászlóra, hogy végezzenek vele. Ezek a halálra ítéltek menetével együtt a temetőbe kísérték a detektívet és agyonlőtték. Azért ölték meg, mert 1918 őszén vagonfosztogatásért többször feljelentette őket.25

Tiszavárkonyban a katonai bíróság Megyeri Antal csendőrőrmestert lövette agyon, aki május 2-án zseniális csellel, néhány diák és polgárőr segítségével több száz vöröskatonát fegyverzett le. Ám az akciójuk végül balul sült el, mivel a vörös csapatok visszatértek Szolnokra és a Tisza vonalára, Megyerit pedig foglyul ejtették.

24 Szolnoki Újság, 1930. augusztus 28. 3. p.

25 Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára (A továbbiakban: MNL JNSzML) VII. 1-a. Szolnoki Királyi Törvényszék iratai B. 598/1920.

A bírósági ítélet nélkül végrehajtott gyilkosságok, mint például Joó Andor járásbíró agyonlövése Jászapátiban, vagy Egressy Kálmán hadnagy esete, akit Jászberényben csupán azért öltek meg, mert védelmére kelt egy megvert letartóztatottnak, komolyabb felelősségre vonás nélkül maradtak. A jászberényi, 1919. július 13-án történt tömegmészárlást pedig, amikor a Szolnokról kirendelt, rosszul kiképzett vörösőrök gépfegyverrel a tömegbe lőttek, ellenforradalmi provokáció következményének minősítették. A város polgáraira 3 millió korona hadisarcot vetettek ki, a lövöldöző vörösőröket viszont nem büntették meg.

Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a kisebb pontatlanságok ellenére fontos adatokat tartalmaznak a Tanácsköztársaság igazságszolgáltatásának anomáliáiról és az akkori jogrenddel is ellentétes önkényeskedésekről. A rendszerváltás óta közel három évtized telt el, ám az 1918-1920 között lezajlott események, köztük a vörös-, majd az ezt megtorló fehérterror objektív, elfogulatlan, csak a tények tiszteletén alapuló részletes fel217