Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)

a vádlottak vagyoni helyzetét és társadalmi hovatartozását, természetesen a módosabbak rovására. A büntetések többségét gazdasági bűncselekményekért (árdrágítás, üzérkedés) szabták ki, általában három hónapnál nem több, de legtöbbször 30 napnál is rövidebb sza­badságvesztés és kényszermunka,21 valamint különböző összegű pénzbírságok formájában. A Szolnoki Forradalmi Törvényszék országos viszonylatban valószínűleg az átlagosnál szi­gorúbban ítélkezett. Erre utal, hogy árdrágítást és közellátási ügyben a vidéki törvényszé­kek közül egyedül itt hoztak egy évnél hosszabb szabadságvesztésre szóló ítéletet.22 21 A kényszermunka mint büntetési forma 1919 előtt ismeretlen volt a magyarországi polgári kori jogrendszer­ben. 22 KORPÁS L. 1979. 37. p. 23 Gábor Mózes (Ungvár, 1888 - Budapest, 1980): Eredetileg szociáldemokrata ügyvéd, a Tanácsköztársaság idő­szakában a Vörös Hadsereg VII. Hadosztályának politikai biztosa volt. Legsúlyosabban az emberölést, a fegyveres rablást és zsarolást büntették. A Szolnoki Forradalmi Törvényszék ilyen esetekben hozta valamennyi halálos ítéletét. 1919 márciu­sában a nyomorgó egyszerű emberek közül egyesek azt hitték, hogy most eljött az ő idejük és a vagyonosoktól maguk is elvehetik értékeiket. Az új hatalom a tettesek halálra ítélésé­vel és agyonlövetésével bizonyára példát akart statuálni, hogy a további fosztogatásoknak és a teljes anarchiának gátat vessen. A nyolcadik halálos ítélet egy egészen rendkívüli eset­ben, a Jászberényi Forradalmi Törvényszéken született. Hajek Ferenc vöröskatona - civil­ben bírósági írnok - verset írt és terjesztett társai között, amelyben a régi rend helyreállítását jósolta és IV. Károly királyt dicsőítette. Mivel katonát csak haditörvényszék ítélhetett volna el, Vitéz Sándor, a Jászberénybe kirendelt politikai megbízott jogellenesen két katonát is a forradalmi törvényszék tagjai közé helyeztetett, hiába tiltakozott ellene Tóth György István, a törvényszék elnöke. Tóth György István először a halálos ítélet ellen szavazott, majd a forradalmi törvényszék katonatagjainak nyomására a szavazatát igenre változtatta. A jó szándékú törvényszéki elnök meghátrálása azt bizonyítja, hogy a bírás­kodás a legkevésbé sem volt független és a politikai akaratnak rendelődött alá. Kisújszál­láson azonban a jászberényi eset ellenkezőjére került sor. Farkas László helyi gazdát, tartalékos hadnagyot egy nála talált kézigránátért Kis Gábor forradalmi törvényszéki elnök halálra akarta ítéltetni. Am a testület mérsékeltebb tagjai ezt megakadályozták és végül „csak" tízéves börtönbüntetést szabtak ki fegyverrejtegetésért. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a statáriális bíráskodást folytató katonai jellegű és rögtönítélő törvényszékek halálos ítéleteinek száma többszörösen felülmúlta a IV. számú kormányzótanácsi rendelet alapján alakult forradalmi törvényszékek által kivégeztetettekét. Wiedorn Adolf a rögtönítélő bíróságok működéséről és a jogi eljárás nélkül elkövetett gyilkosságokról külön jelentést állított össze. A királyi főügyész-helyettes 58 személyt vett számba, akik a megyében a vörösterrornak estek áldozatul. Nem számí­totta közéjük a szolnoki forradalmi törvényszék által gyilkosságért és rablásért halálra ítélt hét vádlottat. Az 58 halálos áldozat közül tizenegyen 1919. július 13-án Jászberényben egy népgyűlésen kitört lövöldözésben vesztették életüket. 40 személyt pedig még május elején, a szolnoki fehérlázadás leverésekor és az ezt követő megtorlás során öltek meg a vöröskatonák, vagy végeztetett ki a Szamuely Tibor és Gábor Mózes23 vészbírósága. 216

Next

/
Thumbnails
Contents