Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
A rendőrség és a munkásőrség közötti viszony azonban korántsem volt minden esetben ellenséges. A korabeli jelentések, feljegyzések között több esetben is találkozhatunk kifejezetten baráti - vagy ahogyan akkoriban fogalmaztak - elvtársi hangulattal, együttműködéssel is. Jó példa erre Göblyös István jászberényi munkásőr parancsnok 1957. december 29-én kelt hangulatjelentése, amely egyben évvégi összefoglaló jelentésként is íródott. Ebben a parancsnok megfogalmazta, hogy a honvédséggel és a Magyar Honvédelmi és Sport Szövetséggel is kitűnő a kapcsolatuk, azok ott segítenek nekik, ahol tudnak. A rendőrséggel való együttműködésről a kétnapos ünnepi (valószínűleg karácsonyi) vásár kapcsán írt, ahol a rendőrök és a munkásőrök együtt, civil ruhában teljesítettek szolgálatot és biztosították az esemény rendjét. „ Utána maguk a rendőr elvtársak kérdezték többször, nem leszünk még közös szolgálatban ? Mert igen megszerették egymást a munkásőr és rendőr elvtársak. "128 Igen elismerően írt a munkásőrökkel való közös szolgálatról Vágó Ervin rendőr százados, a szolnoki Városi-járási Rendőrkapitányság vezetője is. O az 1958. év április 4-i és május 1 -jei ünnepségek zavartalan lebonyolításában nyújtott segítségért írt pozitívan a munkásőrségről, kiemelve, hogy a rendőrök és a munkásőrök közötti fegyverbarátság megszilárdult. Arra kérte a munkásőröket, hogy eredményes munkájukkal és magatartásukkal a jövőben tegyék még szilárdabbá ezt a fegyverbarátságot. A rendőröktől is a jó kapcsolat megtartását és megszilárdítását kérte, valamint azt, hogy „becsüljék meg a munkásőr elvtársakat, mint proletárdiktatúránk sziklaszílárd védőit."129 Akkoriban természetesnek számított, hogy a Munkásőrség általában a rendőrséggel és a honvédséggel együtt biztosította az ünnepeket és az azokhoz kötődő eseményeket. Sőt, egy karcagi jelentésből az is kiderül, hogy a munkásőrök a társ fegyveres szervekkel nyári határbiztosításban is részt vettek.130 A későbbi években jelentősen csökkent a rendőrökkel szembeni atrocitások száma, sőt egy 1959-ben kelt jelentés már így fogalmaz: „A többi fegyveres szervvel a kapcsolat kiépült, különösen jó a kapcsolat a rendőrséggel."131 128 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 4. d. Év végi összefoglaló jelentés, Jászberény. 1957. december 29. 129 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 5. d. Kivonat a Városi-járási rendőrkapitányság vezetőjének 9-es számú parancsából. A rendőrség és a Munkásőrség együttműködésének értékelése. 1958. május 3. 130 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 4. d. Évi összefoglaló jelentés, Karcag. 1957. december 29. 131 MNL JNSzML XXXV. 1. f. 3. fcs. 75. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről, pártirányításáról. 1959. május 8. Az idős elvtársak kérdése A Munkásőrség első éveinek megoldandó problémájaként jelentkezett az idős munkásőrök kérdése. Az 1956-os események idején ugyanis kiderült, hogy a hatalom egyik legbiztosabb támaszát jelentik az új fegyveres erő kialakulása idején már idősnek számító, '19-es vöröskatonák. Ezek a megbízható kommunisták nem okoztak csalódást és szinte mindenütt az elsők között vették fel fegyverrel is a harcot a forradalmi erőkkel szemben. Közülük sokan kérték felvételüket a Munkásőrségbe, ahol - életkoruk miatt - már nehezebben tudták teljesíteni a kiképzés több elemét. Fiziológiai állapotuk (kondíciójuk, látásuk) sok esetben akadályozta őket az egyes gyakorlatok sikeres végrehajtásában, ennek ellenére szinte mindannyian ragaszkodtak a tagságukhoz. Az „idős elvtársak" kérdése 200
