Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
többször is a megyei pártvezetés elé került, ahol végül egyértelműen e megbízható kommunisták megtartása mellett döntöttek - bár hozzá kell tennünk, a végső döntést országos szinten hozták meg, hiszen ugyanez a probléma valamennyi megyénél és alakulatnál felmerült. Göblyös István jászberényi munkásőr parancsnok az idős munkásőrökről a következőket jelentette 1957 év végén: „Igen sok idős elvtárs van, aki pisztollyal soha nem lőtt és az agyondolgozott kéz mire elhúzza a billentyűt, akkorra 3M centi eltérés van a cél és a cső között. "132 A helyzetet Gila Pál megyei munkásőrparancsnok már az első alkalommal felvázolta, amikor a megyei párt VB a Munkásőrség helyzetét tárgyalta: „Sok probléma van az idős elvtársaknál, nem a kiképzéssel kapcsolatban, hanem olyan szempontból, hogy fizikailag nem bírják úgy a feladatok végrehajtását megoldani, mint a fiatalabbak. Egy-két éven belül számolnunk kell azzal, hogy az idős elvtársak kiöregednek. A lövészetnél problémát okoz nekik, hogy már rossz a szemük, nem látják rendesen a célt. [...] Nem arról van szó, hogy az idősebb elvtársakat mellőzni akarjuk, hanem ezt mint reális problémát vetem fel, amivel számolni kell." Gila felvetésére a VB tagjai közül többen is reagáltak és valamennyien már ekkor kiálltak az idős munkásőrök mellett. Kökény István szerint az idősekre feltétlenül szükség volt, hiszen úgy látta, éppen ők a legfegyelmezettebbek és „kiállásban többet jelentenek, mint számos fiatalabb ember - ha nehezebben is mozognak." Tolmácsolta az idős munkásőrök egyik panaszát, miszerint az alaki foglalkozásoknál túl sok volt a kiskatonás módszer. A túlzott katonásdit egyébként többen is Gila szemére hányták, aki ezzel háttérbe szorította az eszmei-ideológiai vonalat és szinte sorkatonaként bánt az önkéntes munkásőrökkel. Lényegében ugyanez a kritika fogalmazódott meg Csáki Istvántól az országos munkásőr parancsnokkal, Halas Lajossal szemben is, aki szerinte reguláris hadseregként kezelte a társadalmi állományt - elvéve ezzel az önként vállalt feladat vonzerejét. Egy másik hozzászóló úgy látta, hogy a gyakorlatokon a parancsnokok sem voltak tekintettel az idős munkásőrökre, hiszen sokszor olyan menetet diktáltak, amit azok nem bírtak. „Nagyon kényes kérdés az idős elvtársak kérdése. Úgy látják, hogy megint félre lesznek állítva." Farkas szerint számtalan példa volt arra, hogy véresre törte a csizma a lábukat, mégis mentek. „Lelkes elvtársak ezek, inkább attól félnek, hogy bekövetkezik ez a helyzet, hogy kimaradnak a Munkásőrségből." A hozzászólásokat a megyei első titkár, Czinege Lajos zárta le azzal, hogy a megyei VB még a szóbeszédet is megtiltja, hogy bárkit leszerelhessenek a Munkásőrségtől pusztán azért, mert idős. Kivételt ez alól csak a megrokkant, súlyos betegek jelentettek. Javasolta, hogy a leszerelt időseknek hozzanak létre egy közösséget Munkásőrök Baráti Testületé néven. „Amikor az ellenforradalom támadta a népköztársaságot, nem kérdezték, ki hány éves és eltalálja-e 200 méterről a 10-es kört" - zárta mondandóját az első titkár.133 Az idős munkásőrök kérdése még a későbbi években is időről időre előkerült a jelentésekben, noha 1959-ben politikai bizottsági döntéssel engedélyezték a részükre a könnyített kiképzést. Az 1958. január 5-én elkészített jelentésében Gila Pál még ismételten leírta, hogy az idősek gyakorlatilag nem is látták a célt, amikor mozgó célokra kellett lőniük géppisztollyal 150 méterre, illetve karabéllyal 200 méterre.134 132 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 4. d. Év végi összefoglaló- és hangulatjelentés, Jászberény. 1957. december 29. 133 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1957. 23. ő. e. 134 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958. 33. ő. e. Jelentés a Munkásőrség Szolnok városi zászlóaljának helyzetéről. 201
