Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
szegyűjtötte a megye területén tudomására jutott incidenseket. Ezek között már 1957. március 16-i eseményt is találunk, tehát újból megerősíthető, hogy már 1957 első féléve sem telt el rendkívüli esemény - és abban rendőr-munkásőr összetűzés - nélkül. A feljegyzésben szó szerint is leírták, hogy egyes esetekben hogyan beszéltek a rendőrök a munkásőrökkel egy közlekedési szabálysértést követő intézkedés során. A konkrét eset előzményeként azt írták le, hogy a munkásőr egy utcából szabálytalanul kanyarodott ki a főútvonalra. „Te nem akarsz bejönni az anyád ..., adok mindjárt olyan pofont, hogy kiesik a szemed. " Miután a kapitányságra bevitt munkásőrt többen megverték és összerugdosták, még a következő is elhangzott: „Ha nem tudnám, hogy párttag vagy, még a húst is levertem volna rólad. " A feljegyzés még több esetet is részletesen leír, amikor munkásőrök estek áldozatul a rendőri erőszaknak. Igaz, a munkásőrök részéről a civil lakosság irányában elkövetett erőszakos eseteket is felsorolta. A munkásőröket mégis az őket ért sérelmek foglalkoztatták a leginkább. „A fenti eseményekkel kapcsolatban jelenteni kívánom, hogy amikor a zászlóalj tagjainak tudomására jutott, hogy rendőrök több munkásőrt megvertek, felháborodottan nyilatkoztak. Olyan kijelentések hangzottak el, hogy ha ez az állapot nem szűnik meg a rendőrség részéről, együttesen fognak fellépni a túlkapásokat elkövető rendőrök ellen, és ha kell, mindazt visszakapják, amit az elvtársak kaptak. Határozott fellépésre volt szükség, hogy a retorziót megakadályozzuk. Véleményem szerint a rendőr elvtársak a tények alapos mérlegelése nélkül jutnak olyan elhatározásra, aminek következtében a pofonok és a gumibotok igen sokszor becsületes dolgozókat, sőt párttagokat és munkásőröket érnek az osztályellenség helyett. "126 126 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 5. d. Feljegyzés. Gila Pál, 1957. augusztus 9. 127 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 2. d. A megyei Rendőrfőkapitányság és a Megyei Munkásőrség parancsnokának 2. számú közös parancsa. 1957. augusztus 30. Persze mindkét fél hibás volt a maga módján, hiszen például a munkásőrök egyes esetekben az intézkedő rendőr figyelmeztetését visszautasították. Volt, amikor szolgálaton kívül, civil ruhában közlekedési szabálysértést követtek el és a rendőri intézkedés közben nem fedték fel munkásőr kilétüket, ami egyes viták hevében a rendőr részéről tettlegességig fajult. A rendőri hibák közé tartozott a két parancsnok szerint, hogy a rendőrök intézkedés közben munkásőröket bántalmaztak, illetve nem súlyos esetben is előállították őket és durva hangot használtak velük szemben. Mindkét szerv magas beosztású tagjai között előfordult, hogy nem adták meg egymásnak az „elvtársi tiszteletet". A rendőrség és a munkásőrség megyei parancsnoka ezért már 1957. augusztus 30-án abban állapodott meg, hogy a jövőben megbüntetnek minden olyan hibát, amely a két szerv közötti fegyverbarátságot megbontaná. Ezt követően, amennyiben a Munkásőrség tagja szabálysértést követ el, visszaél fegyverhasználati jogával, illetve ha a rendőr igazoltatja vagy őrizetbe veszi, jelentést kellett írni, valamint tájékoztatni az illetékes munkásőr parancsnokot és a helyi pártbizottság titkárát. Megállapodtak, hogy a rendőrnek udvariasan, feltűnés nélkül kell felhívni a munkásőr figyelmét, ha az a közrend és a közbiztonság érdekét sértve intézkedik. Ettől fogva a rendőrség és a munkásőrség tagjaira is egyaránt vonatkozott, hogy találkozásuk esetén szolgálatban és szolgálaton kívül is egymást üdvözölni kötelesek.127 A megállapodás azonban csak papíron létezett, ugyanis a két fegyveres szerv tagjai közötti nézeteltérések még jó ideig tovább folytatódtak. 199
