Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
Rendőrök és munkásőrök közötti konfliktusok A rendkívüli események tárgyalása során külön is érdemes foglalkozni az egyes fegyveres szervek közötti konfliktusokkal. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy már eleve a Munkásőrség hatásköre is tisztázatlan volt a kezdeti időkben - noha országos szinten egyértelműen meg voltak adva a feladatai. Előfordult, hogy a munkásőrök a rendőrség munkáját akarták végezni (például Mezőtúron és Nagyivánon). A rendőrök azonban egyfajta munkájukat kisegítő szerepben, amolyan segédrendőrként szerették volna látni a munkásőröket.123 A pártvezetés mindkét típusú jelenség ellen tiltakozott. A rendkívüli események között nagy számban fordult elő a rendőrök és a munkásőrök közötti összetűzés. Az okok többnyire arra vezethetők vissza, hogy a munkásőrökben élt egyfajta felsőbbrendűségi tudat, miszerint ők lennének a munkáshatalom soha meg nem ingott igazi képviselői, így a rendőröket - akik közül sokan a forradalmat támogatták - hajlamosak voltak lenézni. Egy megyei párt VB ülésen Kökény István „kutya-macska barátságként" jellemezte a két fegyveres szerv viszonyát. Néhány rendőrt név szerint is megnevezett, akik szerinte gyűlölték a munkásőröket. Az ilyenek alig várták, hogy a munkásőr hibát kövessen el és lehessen intézkedni ellene olyan esetekben, amit másoknak elnézett.124 Nyilván a rendőrök berkeiben jelen volt egyfajta féltékenység az új fegyveres erővel szemben, így ezek az okok bizonyos szituációkban veszélyes gyúelegyet alkottak és atrocitásokhoz vezettek. Az ilyen esetekben túlnyomó többségében rendőrök vertek meg munkásőröket. 123 MNL JNSzML XXXV. 1. f. II. fcs. 30. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről. Csáki István, 1957. június 25. 124 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 23. ő. e. 1957. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről. 1957. szeptember 20. 125 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 4. d. Jelentés. Munkásőrség Országos Parancsnoksága, Fekete Sándor elvtársnak. 1957. július 18. Noha a Munkásőrség megyei parancsnokának hivatalos jelentése szerint az 1957-es év első félévében a munkásőr állományon belül nem történt egyetlen rendkívüli esemény sem, rögtön a második félév elején a megyei parancsnok helyettes, Farkas Ferenc százados a MOP-nak küldött elkeseredett hangvételű levelében számolt be a rendőrök és a munkásőrök közötti eseményekről. Ebben kifejtette, hogy Szolnokon és Nagyivánon többször is előfordult, hogy rendőrök bántalmaztak munkásőröket. A nevekkel, helyszínekkel felsorolt konkrét esetek között előfordult júniusi esemény is, tehát a valóságban mégsem volt igaz, hogy az első félév rendkívüli esemény nélkül telt volna a Munkásőrségnél. A helyzet komolyságára jellemző, hogy Farkas tartott az esetleges retorzióktól is. „A megyei pártbizottság és a Megyei Tanács is minden esetben felhívta a rendőrkapitányság figyelmét, hogy az ilyen esetek veszélyesek, annál is inkább, mert a munkásőrök kezében is fegyver van és előfordulhat olyan eset, amikor a munkásőr is használni fogja fegyverét. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen eset igen súlyos kihatással lenne a rendőrség és a Munkásőrség közötti viszonyra. " Az egyik rendőrt, aki több alkalommal is részt vett munkásőrök elleni erőszakos fellépésben, név szerint is megnevezte és iszákos, izgága, közismert verekedőnek írta le, akit korábban egyszer már elbocsájtottak a rendőrség állományából.125 Az, hogy az ilyen események nem voltak ritkák, kiderül Gila Pál megyei munkásőr parancsnok 1957. augusztus 9-én kelt feljegyzéséből is, amikor Czinege Lajos parancsára ösz- 198
